Grodno

1. kormányzóság Oroszország Ny-i részében, Szuvalki, Lomsa, Szjedlec, Volhinia, Minszk és Vilna kormányzóságok közt, 40641 km² területtel és 1551635 lakossal (38 km²-re 1 lak.). Az egész kormányzóság homokból vagy alluvimból álló sikság; csak a Nyemen környékén dombos, csakis déli részén vannak mészkődombok. Déli részén a mocsáros vidék a tulnyomó, itt és egyebütt is sok a tó; ezek közt a legnagyobb a Nervel, a Caduvenszkoje-, Bjeloje-, Molocsnoje-, Szolockoje- és Lockoje-tavakat a Cenigovszki-csatorna köti egymással össze. A főfolyók: a Nyemen a Saraval, a Narev és a Mukavec; ez utóbbit, a Visztula mellékvizét a Pinaval, a Prjipet mellékvizével és ezáltal a Balti-tengert a fekete-tengerrel mesterséges csatorna köti össze. Az éghajlat ködöds, nedves és hüvös. Bár G. területének nagy része homokos, mégis csaknem felét eke alá fogják: főképen krumplit, azután rozsot, buzát, árpát és még kevesebb lent és kendert termesztenek. A rétek mintegy 6000 km² területet, az erdők az egész felületnek 1/4-ét foglalják el, az utóbbiak közt a legnagyobbak a bjelszki járásban és G. város mellett vannak: ez utóbbi 106000 ha. területet borít. A vaddisznók, farkasok száma agy. Az állattenyésztés a szükségletnek megfelel. Az egyedüli legjelentékenyebb ásványvizforrás G. mellett a Druszkeniki nevü. A főiparág a posztókészítés; e tekintetben csak Moszkva és Szimbirszk mulják felül; azonkivül szeszégetés, téglagyártás, cserépedénykészítés, bőr-, kötélgyártás és rézöntés. A kereskedelem elég élénk; a kivitel tárgyai: épületfa, állatok, gabona, len, kender, posztó és gyapju; a bevitelé: selyem-, fémáruk és só. Az öszes vasutak hossza 931 km. A kormányzóság 9 járásra oszlik: ezek G., Breszt, Litovszk, Bjelosztok, Bjelszk, Kobrin, Szlonim, Volkoviszk, Szokolka és Pruzsani. Fővárosa: G: A lakosok: kis-, fehér- és nagyoroszok (ööszesen 30 5), litvánok (27 %), lengyelek (22 %), zsidók (19 %), német gyarmatosok és igen csekély számban tatárok. Vallásra nézve legalább fele a lakosságnak az orosz egyházhoz tartozik, 30 % pedig katolikus. A X. sz.-ban még jatvjag nevü (némelyek szerint litván és mások szerint szarmata) nép lakta, amely a XVI. sz. elején már megsemmisült. A XIII. sz.-ban Litvániának volt része; ezután hol a tatárok, hol a német lovagrend, hol pedig a lengyelek voltak az urai. 1501. végleg egyesíttetett Lengyelországgal. 1793-ban a második felosztásnál került Oroszországhoz. 1801-ig Szlonim kormányzóság volt a neve. Mostani nagysága 1842 óta van meg.

2. G., az ugyanily nevü orosz kormányzóság fővárosa, 120 km.-nyire Vilnától, a Nyemen jobb partján, ahol a Gidomcsanka torkollik bele, vasut mellett, (1888) 45191 lakossal, gyapju-, pamut- és selyemszövéssel, dohánygyártással és puskakészítéssel; élénk fa-, gabona- és lenkereskedéssel, amit kényelmes kikötője is előmozdít. A részben egy magaslaton épült város nagyobbára nyomorult házikókból áll, amelyek közt csak itt-ott emelkednek nagyobb épületek. Ezek közül a régi erősség düledezőben, az ujabb pedig, amelyet III. Ágost építtetett, jó karban van és katonai kórházul szolgál. G. már a XII. sz.-ban fennállott; 1241. a tatárok rombolták le, de még ugyanazon évben a litvánok foglalták vissza. Fénykorát Báthory István fejedelem korában élte, akinek 1576-86-ban kedvelt tartózkodási helye volt, ahol fényes udvart tartott. Itt is halt meg 1586 dec. 12. 1673 óta minden harmadik lengyel országgyülést itt tartottak meg. 1793. itt történt meg Lengyelország második felosztása és 1795, itt köszönt le Ponyatovszki. V. ö. Pobrovszki, G. kormányzóság (orosz nyelven) Szt. Pétervár 1863.

Forrás: Pallas Nagylexikon