Groen van Prinsterer

(ejtsd: hrun), németalföldi történetiró és konzervativ államférfiu, szül, Voorburgban 1801 aug. 21., megh. Hágában 1876 máj. 19. Lejdában végezte az egyetemet és 1823. adta ki első, Prosopographica Platonica és De juris Justinianei praestantia c. műveit. Több évi tanulmányának gyümölcse, a Verspreide Geschriften c. munkája 1826. jelent meg, mig a másik kötettel csak 1869-70. készült el. 1826. I. Vilmos irodaigazgatójának nevezte ki, mely állásban a Nederlandische Gedachten c. folyóiratot szerkesztette. Hogy azonban kizárólag történelmi tanulmányainak élhessen,1833. a magánéletbe vonult. 1835. indította azután utnak az Archives, ou correspondance inédite de la maison d"Orange-Nassau sorozatnak I. kötetét (összesen 15 kötet jelent meg 1861-ig, 2 sorozatban), mely munkával nagy szolgálatot tett a hazai történetirásnak. 1841-46 között Németalföld történetét is kiadta: Handbook der geschiedenis van het Vaderland c. alat (2 köt.). 1849. képviselőnek választatott, mely állásban a monarkikus elvet védelmezte a szélső áramlatokkal szemben és egyszersmind az egyháznak az állam alól való teljes felszabadításáért lelkesedett. 1850-55-ig a Nederlander cimü konzervativ hirlapot szerkeszette. Poroszországnak 1864. és 1866. győztes lendületét féltékeny szemmel nézte és e gyanakvó szellem sugalta a La Prusse et les Pays-Bas, A mes amisa Berlin és L"empire prussien et apocalypse cimü irányzatos füzeteit is. Maurice et Barnevelt volt utolsó műve. V. ö. Stuart, In Memoriam, Notice biographique (Utrecht 1876) és Vos, G. van P. en zijn tijd (Dortrecht, 2 köt. 1886-91).

Forrás: Pallas Nagylexikon