(lat. comes, franc. comte, ang. earl, olasz conte) Az
eredete bizonytalan. Az V. sz.-ból származó lex Salicában garafio, grafio
alakban fordul elő és a király által kinevezett, egy gau, pagus élére állított
legfőbb hivatalnok cime volt, s mint ilyen eredetileg hivatali állást
jelentett. Grimm Jakab a gisello szóval egyértelmünek veszi, ami annyi mint
socius, a király társa. A sali törvény értelmében a gróf, mint a gau elöljárója
törvény elé idézhetett, az itéletet végrehajtotta stb. Később a comes titulust
nyerték s hatalmuk, különösen a frankoknál, a királyi hatalom növekedtével
szintén nőtt. Ekkoriban már a vétségeket hivatalból üldözte, a rendőrség alatta
állott, háboruban a katonaságot vezette, a jövedelmeket kezelte stb. Ennek
fejében a király bizonyos földbirtokot adott neki hivatalnokoskodása tatamára.
Helyettese a király által kinevezett vacirius volt, és az általa kinevezett
kiküldött missus comitis, ellentétben a király rendkivüli küldötteivel, a missi
egis-ekkel, kik a grófi cimmel nem birtak. Nagy Károly a törzsi hercegségek
megszünte után országát grófságokra osztotta fel; ekkor a IX. sz.-tól kezdve a
vicarius helyett, különösen a D-i tartományokban, a vicecomes tünt fel, melyből
a francia vicomte, az olasz visconti szó származott. A pfalzgróf (comes
palatii, comes palatinus) eleintén a törvényszéki üléseknél mint jogtudós
működött, a IX.-sz.-tól kezdve a kancellárral együtt az udvar ügyeit végezte,
és a legfőbb itélőszéket vezette. A karolingi idők után a grófok jövedelme
tetemesen nagyobbodott. A különféle adók és fizetések mellett, melyet
alattvalóik teljesítettek, királyi beneficiumokat nyertek élethossziglani
használatra. Miután pedig ezen hűbérek, ha hosszabb ideig voltak egy ugyanazon
grófok birtokában, azok birtokaival maradandón egybeforrtak, megmagyarázható a
későbbi grófságok alapjául szolgáló óriási birtoktömegek. Ekkor grófság alatt
már nem hivatalt, hanem egy kerületet értettek, melynek birtokosa bizonyos
jogok, különösen a törvénykezés jogával birt. A XI. sz.-tól a grófok nevöket
már nem a gau-tól, hanem törzsbirtokuktól vették, és nem is használták már
általában a grófi, hanem a «nobiles» vagy «liberi domini» cimet. A
törvénykezést nem ők, hanem megbizottjuk végezte. A régi gaugrófok ekkor, hogy
magukat ez ujabb hűbéri grófoktól megkülönböztessék, tartományi grófoknak
(comites provinciales) nevezték, és felszabadítva magukat a hercegek befolyása
alól, a birodalmi rendek első osztályát alkották. A hercegekkel nemsokára egy
rangba helyezkedtek a markgrófok (határgrófok), kik a határszéli tartományok
élén állottak, és a pfalzgrófok, kik a király helyett az igazságszolgáltatást
kezelték. A XIII. sz. óta változás nem igen állott be; a német császárok által
kinevezett grófok v. hercegek ugyan állásukra nézve az előbbiekkel egyenranguak
voltak, de a tartományi főnökség hatalma alól az illetőket nem emancipálták. A
valódi birodalmi grófok, kik közé csakazok számíttattak, kik 1582-ig a
birodalmi rendiséggel birtak, a birodalmi gyüléseken nem egyenként, hanem
kuriák szerint szavaztak, milyen kettő volt: 2 wetteraui és a sváb, melyekhez
1640-ben a frank, 1653. a vesztfáliai járult. Hercegesített grófok az olyanok
voltak, kiknek a fejedelmi jogok gyakorlása biztosítva volt. A XIX. sz. óta
ezek souverenitása is megszünt, csak a hessen-homburgi tartománygróf gyakorolta
ezt 1866. bekövetkezett haláláig. A burggrófok ép ugy, mint a gaugrófok, a
pallosjogot és törvénykezést gyakorolták kerületükben a szabadok felett, ebbeli
hatalmukat császári adományozás utján nyerték. A freigrófok v. gogrófok
Vesztfáliában a Vehmgerichtet gyakorolták császári adomány nélkül, és csak
később itéltek minden oly ügyben, mely nem szabadokat érintett. A régebbi
cimek, u. m. Holz-, Salz-, Deich-, Mühl- és Wasser-grófok különös, a
tartományuri törvényszéktől eximált helyzetet jelöltek, mig a regensburgi
Hansa-gróf a kereskedelmi biróság elnökét jelentette. A merowing időktől ered a
stallgraf cim (comes stabuli, franc, connétable, ang. constable), melynek
későbbi neve marschall volt. Tiszte volta királyi istállók felügyelete, később
háborukban főhadvezér volt. A XIV: sz.-ban keletkeztek az udvari pfalzgrófok
(comites saleri palatii lateranses), kik a pflanzgrófoktól teljesen
különböztek, s kiknek hivatala volt az egyes királyi jogok gyakorlása. L. még
Comes és Dinasztia.
Grófok hazánkban azok, kik királyi kegyelemlevél által grófi
méltóságot nyertek. Mint ilyenek a második országrendhez, a világi főurak
rendéhez (Status magnatum v. procerum) tartoznak. Hivatalos cimök: tekintetes
és nagyságos (spectabiles et magnifici). A báróknak hivatalos cime: nagyságos,
mig a méltóságos (illustris v. illustrissimus) cim csak a hercegeket illeti
meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon