Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Grönland... ----

Magyar Magyar Német Német
Grönland... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Grönland

nagy föld az északi sarkvidéken. É.-amerikától ÉK-re; K-en a nyilt Atlanti és a Jeges-tenger, Ny-on a Davis-szoros, Baffin-öböl, Smith-Sound, Kane-medence, Kennedy-csatorna, Hall-medemce és Robeson-csatorna határolja; legdélibb pontja az é. sz. 59° 45" alatt a Farewell-fok; É-i része a jégtömegek közé ismeretlen távolságra nyulik be. Egész területét 2 millió km2 -nél többre becsülik. A partok, amelyek, leszámítva a számos bemélyedést és öblöt, 5000 km. hosszuak, és K-en a Bismarck-fokig (77 1/2°), Ny-on a Washington-fokig (83 1/2°) ismeretesek, mindenütt meredekek, magasak és csaknem mindenütt keskeny fjordoktól vannak meg-megszakítva. Előttük a szigetek száma nagy; ezek közül a nagyobbak: A Disco, Liverpool (2775 km2), Clavering (1371 km2), Kuhn (639 km2). A K-i part a mellette fekvő nagy jégtömegek miatt alig közelíthető meg; a Ny-i part, amelyet 1876 óta a dán kormány megbizásából rendszeresen kutatnak át, nagyobb részében hozzáférhető. Az átlag 900 km. széles szárazföld belseje csaknem mindenütt ismeretlen; a jéggel és glecserekkel borított föld belsejébe áthatolni megkisérlette 1751. Dalager, 1867 az angol Whymper, későbben, 1870. Nordenskjöld és Bergren, 1878. Jensen és Kornerup és 1883. Nordenskjöld, de eredménytelenül, végre Nansennek 1888. ez sikerült. Ezen utazók leirása szerint a földet mindenfelé legalább 300 m. vastag jégréteg borítja, amely a völgyeket betölti és amelyből csak itt-ott látszanak ki egyes hegylaposok, ugynevezett nunatak-ok. Széles, és néhol 30 m. mély hasadékok állják utját azoknak, akik a száraz belsejébe behatolni igyekeznek; másutt terraszok, sekély vizmedencék vagy rohanó vizü patakok képződtek a messziről egyenes felületünek látszó jégkéregben. A legnagyobb emelkedések a K-i part közelében a Ferenc József-fjordtól D-re vannak, ahol a Petermann-csúcs 3480 m. és a Payer-csúcs 2200 m. magasságot ér el. Nansen, midőn a K-en fekvő Gyldenlöve-fjordtól Godthaabig G.-on átvonult, 2700 m. magas, Jensen pedig 3000 m. magas nunatakra bukkant. A hatalmas, végtelen nagy glecserhez hasonló jégtakaró mindenütt Ny-felé látszik hajlani és előrenyomulni. A Ny-i partokon csakugyan sok helyen el is ér a tengerig, különösen az é. sz. 68 1/2° és 75° között, ahol Rink 30 glecsert olvasott össze, amelyeknek végei le-letörvén mint óriási jéghegyek usznak a tengeren széltől v. áramlatoktól hajtva. E gelcserek közt a Jakobshaveni 21 km. hosszu és 4500 m. széles. A jégtől mentes partok, valamint a szegélyhegységek eruptiv kőzetektől áttört gránitból, gnájszból, csillámpalából, porfirból állanak trapp az északibb vidékeken szintén gyakori. Egyes meleg források tanuságot tesznek régi vulkános létéről; ilyen meleg (40°) forrás van Unartoknál az é. sz. 60° 31" alatt. Hasznos ásványok: a grafit, amely azonban nagyon kemény, ólom-, réz-, cinn-, cink és vasércek, de csak nagyon csekély mennyiségben; az egyedüli ásvány, amit bányászank, a kriolit Ivigtutnál. A glecsermentes partvidék, amelyet a Ny-i oldalon 88100 km2 -re a K-i oldalon pedig 38500 km2 -re becsülnek, nagyobbára völgyektől átszelt fensikokból és csak itt-ott áll kisebb lapályokból. Glecsernyomok arra mutatnak, hogy egykoron ezen területeket is jég borította; másrészt azonban a Disko szigeten talált miocén korbeli flóra arra vall, hogy itt az évi középhőmérsék +15° volt, G. egyéb helyein talált fosszil növények pedig azt bizonyítják, hogy +30°-nak is kellett lennie. Jelenleg G. klimája a sziget minden részében arktikusés a keleti parton zordabb mint a nyugatin. A téli hideg és a nyári meleg közti végletek -40 és +15°. A sziget belsejében azonban Nansen éjjel -50°-ot, máskor ismét nappal +30°-ot, az árnyékban pedig -11o-ot figyelt meg. Nagyjából az éghajlat a Ny-i partokon a jégzajlástól és az ezt irányító szelek járásától függ. Az egyes levegőrétegekben a hőmérsékleti különbségek gyakorta okoznak a délibábhoz hasonló tüneményeket; gyakori a sarkfény is. Oly hideg klima alatt, aminő a G.-i, a növényi élet nagyon csekély. A sziget belsejében, kisebb oázisoktól eltekintve, növényzetet nem látni. Ellenben a fjordok belső szegélyein, különösen D-i G.-ben a vannak sovány rétek, törpe cserjék és mohlepte területek. A dán gyarmatokban zöldséget (kelt, retket, zellert stb.) is termesztenek. A flóra szegény voltának megfelelőleg az állatvilág is szegényes. A szárazföldi emlősfajok száma 6, egy lemming (Myodus torquatus Wagn.) egy nyul (Lepus glacialis Erxl.), a mósusz-ökör, a rén, a sarki róka és a jegesmedve. A szárazföldi madárfajok száma 14, a gázlóké és uszóké 49, a rovaroké 62. Sokkal számosabbak a tengeri emlősök és vizi maradak, főképen pedig a halak. Ezek adják a lakosoknak főképen a táplálékot és a kereskedelemben a kiviteli cikkeket. G. őslakói az eszkimók (l.o.) akik a nyugati partokon É-felé egészen a 78° 20"-ig, keleti partokon pedig a 75°-ig laknak, sőt Ny-on nyomaik a 82°-ig nyulnak föl. Az uralkodó nép G.-on a dán, akiknek száma mintegy 300, az összes lakosságé pedig (1890) 10516. Az egész sziget két inspektorátusra, É-i és D-i G-ra van fölosztva; a kettőt egymástól az é. sz. 67° 20" alatt fekvő Északi-Strömsfjord (Nerszutok) választja el. Az inspektorátusok járásokra oszlanak; ezeknek előljárói szuperintendens nevet viselnek. A déli inspektorátus járásai: Julianshaab, Frederikshaab, Godthaab, Sukkertoppen, Holsteinborg; az északi inspektorátusé: Egedesminden, Christianshaab, Jakobshavn, Goldhavn, v. Disko, Ritenbenk, Umanak és Upernivik. Ezen járások egy némelyikében hittérítő állomások vannak, amelykenek sikerült a közeli eszkimókat a ker. vallásra téríteniök. Az összes dán gyarmatok évi bevételei 660000, kiadásai 736000 koronát tesznek ki. A bevitel értéke (1891) 453600 korona, cikkei: hajós kétszersült, vaj, szalonna, borsó stb., a kivitel értéke: 334800 korona, cikkei: halzsir, tőkehal, madárpelyhek, haltermékek és csekély mennyiségben prémek. Hajók csak junius elejétől október elejéig juthatnak el G.-ba.

Történelem. A X. sz.-ban, igy szólnak az izlandi krónikák, egy Gunbiorn nevü férfiu, Ulf Krakke fia, a vihartól elragadva, Izlandtól messze Ny-ra jutott, nehány sziklára bukkant, amelyeket Gunbiorn-skiernek nevezett el és egy nagy földet fedezett föl; ennek hirét azután elvitte Izlandba. Kevés idővel későbben Erik Raude vagy Vörös Erik valami gyilkosság miatt számüzetésre itélve, Izlandról Sneefields-Jöklenből hajón Ny-felé evezett és G. keleti partjaira érkezett; ezek mentén D-nek indult, elhajózott a Hvarf nevü fok mellett és Ny-nak fordulva a telet Erik szigetén (Eriksey) töltötte. Három évet töltött az ujonnan fölfedezett vidékeken és azután visszatért Izland szigetére. Itt a tőle fölfedezett és a G.-nak keresztelt földről oly kedvező hireket terjesztett, hogy csakhamar 25 hajót szereltek föl és szálltak meg a gyarmatosok, akik az uj földre akartak eljutni. A megindult 25 hajónak azonban csak a fele érte el a célját. 14 évvel későbben Erik fia, Leif den Hepne, visszatért Norvégiába, fölvette a keresztény vallást és azt G.-ban is meghonosította. Lassan-lassan több izlandi is átköltözködött G.-ba és az igy keletkezett gyarmatokat fölosztották két részre: Österbygd-re (keleti telepekre) és Westerbygd-re (nyugati telepekre), mig a közben fekvő lakatlan területeket Ubygder-nek nevezték. (Hogy e telepek hol lehettek, v. ö. Malte-Brun, Précisde la Géorgr. universelle I. köt. 393. l. és Humboldt, Examen critique de l"hist, de la géorgr. du Nouveau Continent II. köt. 95. stb. l.) Európa és G. között az összeköttetés fönmaradt mintegy négy századon keresztül. A XV: sz. elején már teljesen megszünt. Ennek egyik főoka a XIV: században dühöngő pestis lehetett. G.-ra csak a XVI. sz.-ban gondoltak ujra, midőn angol és hollandi hajósok az északnyugati átjárót kezdték keresni. III. Keresztély dán király (1534-1559) volt az első, aki hajókat küldött ki G. fölfedezésére, de eredménytelenül: II. Frigyes Mogens Henisôn hires hajóst bizta meg ugyanazon föladattal. Henisôn 1578 a keleti partokat ugyan megpillantotta, de elérni nem volt képes. Ezután egy ideig sürübben fordultak meg európai hajók G. környékén; 1576-1578. Forbisher, 1585. John Davis, 1605. IV. Keresztély dán király megbizásából Godske Lindenow, 1606. James Hall, 1607. Rikardson és ugyanakkor Hudson Henrik, 1619. Jens Munk, 1616. Baffin William és 1652. Danel Dávid. (V. ö. Chronological Hist. of voyage into the arctic regions) Mindezen expediciók az izlandiak régi telepeit feltalálni nem tudták. 1721. vére megindult G.-ba Egede (l.o.) alapját vetette ott Godthaabnak és későbben be is nyomult G.-ba, amelyen Kakortok nevü hely mellett az é. sz. 60° és 61° közt régi romokra bukkant. Az ő működésének volt köszönhető, hogy a benszülöttek, akik addig mindig ellenséges magaviseletet tanusítottak az idegenek iránt, fölvették a keresztény vallást s hozzászoktak a fehér ember jelenlétéhez; neki köszönhető továbbá az első dán gyarmatok alapítása is (Neu-Herrenhut alapíttatott 1733., Lichtenfels 1758., Lichtenau 1744. stb.) A régi telepek maradványai iránti érdeklődés több expediciónak volt szülő oka. A keleti partok fölkeresésével foglalkozott 1752. Vallöi Olsen Peder, 1786. Löwenörn, 1787. és 1788. Egede hadnagy, a hittérítő unokája, 1823. 1824 és 1828-31. Graah dán hajóskapitány, akinek a keleti partvidék ismeretét tekintve, a legtöbbet köszönhetünk, 1822. Scoresby, 1823. Clavering kapitány, 1870. a német sarkvidéki expedició, 1870. Payer fölfedezte a Ferenc József-fjordot és 1879. Mourier kapitány. A nyugoti partokon a hajósok messzebb nyomulhattak föl É-felé mint a keleti partokon, a legkiválóbbak voltak: 1818. Ross John. 1852. Inglefield, 1853-1855. kane, 1860. és 1861. hayes, 1871. Hall, 1876. Nares és 1876. Beaumont, 1878 óta a dán kormány a partokat rendszeresen kutatja át és a kutatások eredményét a Meddelelser om G. cimü folyóiratban teszi közzé. G. belsejének megismertetésére az első sikeres kisérleteket Rink tette meg; ő volt az első tudományos kutató, aki a G. belsejét takaró jégmezőkről hirt adott, utána 1870. Nordenskjöld, Bergren természettudóstól kisérve, mintegy 60 km.-nyire távolságra hatolt be a jégmezőkön. 1876-ban Steenstrup kutatta át Julianehaab járást. 1878-ban Jensen és Kornerup a Frederikshaab melletti glecser közelében fkvő 3000 m. magas nunatakra jutottak föl. 1883. Nordenskjöld az Auleitsivik fjord partjáról nyomult be mélyen a szárazföldre és konstatálta, hogy ott nincsenek jégmentes területek; végre 188. Nansen norvág utazónak sikerült áthatolnia G.-on keleti Parton levő Gyldenlöve-fjordtól a nyugati parton levő Godthaabig. L. még Eszkimók.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is