Grosse
1. Gyula, német költő szül. Erfurtban 1828 ápr. 25. Jogi
tanulmányait Halleban végezte, költői működését Cola Rienzi (Lipcse 1851) cimü
drámájával kezdte. 1852. a müncheni festő akadémiára ment, de 1855. ismét a
költészethez fordult. 1867-ig a Neue Münchener Zeitung szerkesztésében vett
részt. 1870. a Schiller-alapítvány titkára lett Weimarban, 1874. Drezdában,
1880. ismét Weimarban, 1885. Münchenben, 1890 óta megint Weimarban lakik. Első
költeményei 1857 (Göttinga) jelentek meg, ezt követték Aus bewegten Tagen
(Stuttgart 1869); Wilder Frankreich (Berlin 1870); Episoden und Epigolen (München
1880, 2 kiad. 1890); Gedichte d. Grossfürsten Konsantin, frei nachgedichtet
(1891); Am Walchensee (1892). összes költeményeit Heyse Pál adta ki (Berlin
1882). V. ö. Ethé H., J. G. als epischer Dichter (Berlin 1874).
2. G. Tivadar, német festő, szül. Drezdában 1829 ápr. 23.,
megh. u. o. 1891 okt. 11. Eleinte a szobrászságot tanulta, de utóbb Bendemann
vezetése alatt a festésre adta magát. Első képe: Léda a hattyuval (1852) a
drezdai képtárba került; Bendemannak segédkezett adrezdai királyi kastély báli
termének kifestésében; ugyanakkor önállóan festett a drezdai muzeum
mennyezetén. 1855-58. viaszfestésü képekkel diszítette Sohns gróf Wildenfels
nevü várát a Mulde folyó mellett: az utóbbi évben Olaszországba ment, hol főleg
a Rafael előtti festőket és Rafaelt tanulmányozta és megismerkedett
Corneliusszal. Ekkor festette Ábrahámot és a három angyalt ábrázoló
olajfestményét. hazatérte után a lipcsei muzeum loggiáját., később a meisseni
hercegi iskola auláját diszítette freskóképekkel. Nagy olajfestménye: Dante és
Vergilius meghaltak lelkeinek partraszállását nézik (1879), a drezdai képtárban
van. Műveiben tulnyomó a rajzbeli és szobrászi elem. 1867 óta a történeti
festészet tanára a drezdai akadémián.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|