Grouchy
(ejtsd: grusi) Emánuel gróf, francia marsal, szül. Párisban
1766 okt. 23., megh. St. Etienneben 1847 máj. 29. Hadipályáját már 14 éves
korában megkezdette s 19 éves korában kapitány volt a királyi testőrségben. A
forradalom kitörésekor a forradalmi párthoz csatlakozott, 1795. dandártábornok
és táborkari főnök lett a nyugati hadseregnél, 1798. Joubert alatt
Olaszországban harcolt s Novinál sulyos sebet kapott és fogságba esett.
Kiszabadulása után előbb Graubündenbe, majd Moreau hadseregéhez Németországba
ment s jelentékeny része volt a hohenlindeni győzelem kivivásában. Az 1806. és
1807 hadjáratokban is kitünt s 1809. Wagramnál, mint az összes lovasság
parancsnoka oly ügyességet fejtett ki, hogy Napoleon a becsületrend főtisztjévé
nevezte ki. Az 1812. hadjáratban mint a lovasság egy részének vezére vett
részt, de 1813. elhagyta a hadsereget, mivel a császár kérését, hogy
hadtestparancsnok legyen, nem teljesítette. Midőn a szövetségesek 1814. a
Rajnát átlépték, ismét szolgálatba lépett, nagy vitézséggel küzdött Troyes,
Joinvilliers stb. mellett s Craonnenál sulyos sebet kapott. Az első restauráció
után számüzetett, de már 1815 elején visszatért. Midőn Napoleon Elba szigetét
elhagyva, Franciaországban kikötött, G. azonnal hozzácsatlakozott s szétverte
az Angouleme herceg vezérlete alatt állott királyi csapatokat, amiért Napoleon
marsallá és az összes lovasság parancsnokává nevezte ki. A ligny-i csata után
őt bizta meg Napoleon a porosz hadsereg üldözésével s ő a császár parancsát
betü szerint véve, jun. 18. Wavrenál megtámadta a Thielmann által vezetett
porosz hadtestet, ahelyett, hogy mint tábornokai sürgették, az ágyudörgés után
Waterloo felé sietett volna. Napoleon, ki eközben Waterloonál egyre várta G.
megérkezését, utóbb őt okolta csata veszteségével és még emlékirataiban is G.-t
tüntette fel bünbak gyanánt. G. a waterloo-i csata után Namurbe vonult vissza,
s miután a szövetségeseket hiába igyekezett visszatartani, hadseregével Páris
felé visszatért. A Bourbonok másodszori visszatérése után mint számüzött
Észak-Amerikába ment s csak 1819. nyert engedélyt a visszatérésre. A juliusi
forradalom után Lajos Fülöp elismerte marsallnak s 1832. pairré nevezte ki.
Emlékiratait unokája adta ki (Mémoires du maréchal de G., Páris 1873-74, 5
köt.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|