Guajákgyánta
(Resina guajacum), a guajacum officinale L. (l.o.) gyántája,
mely annak kérgéből magától, vagy a kéreg bemetszésekor szivárog ki. Az előbbi
módon nyert G. a resina guajacum in granis (lacrymis); leginkább azonban a
resina guajacum in massis forog a kereskedésben, melyet ugy nyernek, hogy a
szétfürészelt fának hasábjait megfurván, tüzre teszik; igy izzad ki belőlük a
gyánta. Melegítéskor benzoeszagot árasztó mogyorónyi vagy diónyi, zöldesszürke
porral behintett, feketés szinü, törékeny gyánta, mely a levegőn állás közben oxigén
fölvétel által kékesszinü lesz. Borszeszben és kálilugban oldható. Főképen
guajakonsavnak, guajákgyántasavnak, b-gyántának,
guajáksavnak, guajaretinsavnak, és gumminak a keveréke. Gyakran fertőzik
hegedügyántával. Élettani hatása még nem biztosan ösmert; nagy dózisai
állítólag gyomor- és bélhurutot, fejfájást és általános izgatottságot okoznak.
ma már orvosi célra nem igen használják; annál inkább hires volt
szifilis-ellenes hatásáról a XVI. sz.-ban, mikor mindenféle köszvényes bajok,
bőrkiütések, vizi betegség ellen is adták.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|