Guajákgyánta

(Resina guajacum), a guajacum officinale L. (l.o.) gyántája, mely annak kérgéből magától, vagy a kéreg bemetszésekor szivárog ki. Az előbbi módon nyert G. a resina guajacum in granis (lacrymis); leginkább azonban a resina guajacum in massis forog a kereskedésben, melyet ugy nyernek, hogy a szétfürészelt fának hasábjait megfurván, tüzre teszik; igy izzad ki belőlük a gyánta. Melegítéskor benzoeszagot árasztó mogyorónyi vagy diónyi, zöldesszürke porral behintett, feketés szinü, törékeny gyánta, mely a levegőn állás közben oxigén fölvétel által kékesszinü lesz. Borszeszben és kálilugban oldható. Főképen guajakonsavnak, guajákgyántasavnak, b-gyántának, guajáksavnak, guajaretinsavnak, és gumminak a keveréke. Gyakran fertőzik hegedügyántával. Élettani hatása még nem biztosan ösmert; nagy dózisai állítólag gyomor- és bélhurutot, fejfájást és általános izgatottságot okoznak. ma már orvosi célra nem igen használják; annál inkább hires volt szifilis-ellenes hatásáról a XVI. sz.-ban, mikor mindenféle köszvényes bajok, bőrkiütések, vizi betegség ellen is adták.

Forrás: Pallas Nagylexikon