Gubacslégy

(Cecidomya Meig.), a gubacslegyek családjába tartozó légynem, melynek fajainál a him csápjai leggyakrabban nyelesek, a nőstényéi ellenben nyeletlenek; a nősténynek kitolható és visszahuzható tojócsöve van. Mintegy 50 európai faj ismeretes s ezek között hazánkban is igen sok tenyészik. A legtöbb faj tavasszal repked és lárváik különböző növényekben tanyáznak. Nem egyszer nagyobb károkat is okoznak. Leggyakoribb faja az ugynevezett hesseni légy (C. destructor Say), mely a szunyoghoz hasonlít és nősténye a himnél nagyobb, bársonyfekete szinü, hasoldala vörös, hat négyszögletes fekete folttal; potrohgyürüinek izesülései, szárnytövei, vállai vérvörösek s ugyanily szinü sáv huzódik végig hátán is, csápjai a test 2/3-ával egyenlő hosszuak, 15-izüek, vörös-sárga szinüek; szárnyai hamvas-szinüek; hossza 2,5-3,5 mm. A kifejlett légy csak néhány napig él és első ivadéka április második felében és májusban, a második pedig szeptemberben jelenik meg. Lárvája elől-hátul vékonyodott, sárgaszinü, kinőtt állapotban 3 mm. hosszu és a buza meg rozs szára és levélhüvelyei közt élősködik s ugyanitt találhatjuk meg gesztenyebarna tonnaalaku bábját is. A lárva igen veszedelmes pusztító s hazánkban mint gabnapusztító igen régen ismeretes. 1778. s ujabban 1850-57. években az É.-amerikai Egyesült-Államokban igen nagy károkat okozott. hazánkból a legrégibb biztos adat e lárvák pusztításairól 1833-ból való, mely évben a Károly főherceg magyar-óvári uradalmában jelentkeztek s itt a buzának 2/3-át egy hét alatt tönkre tették. Ujabban nagyobb mértékben s igen kártékonyan léptek fel 1863. és 1864. tolna- és Fehér vármegyében, 1873. és 1875. Somogy vármegyében, 1878-79. Fehér-, Bács és Pest vármegyében, valamint Puszta-Pó vidékén. Ennek következtében a hazai kormány szükségesnek látta az irtás érdekében körrendeletet kiadni. irtása végett ajánlható a tarló leégetése és elszántása és a késői vetés. A légy életmódja különben a következő: maga a légy csak pár napig él. A nőstény 80-100 vörösesbarna petét rak a gabona leveleire, még pedig egy levélre rendesen kettőt. A lárvák átlag 5 nap alatt kelnek ki s a levél erezete között becsusznak annak tövéhez. Egy tőn 1-9 lárva tanyázik s ha teljesen kifejlődött, juniusban bebábozódik s aztán augusztus-szeptemberben mint kész légy jelenik meg. A nőstény aztán petéit az őszi vetésekre rakja le, a kis lárvák mint álbábok telelnek ki s valódi bábbá csak tavasszal lesznek. A tavaszi nemzedéktől meglepett gabona ugy néz ki, mintha csorda járt volna rajta keresztül. V. ö. Emich, Káros rovarok. - A (C.brassicae Weim.) elől sötétbarna, feje feketésbarna, szemei ezüstfényüek; csápjai a testnél sokkal rövidebbek; torának oldalain 3 ezüstös foltocska van; a szárnyak töve husszinü; szárnyai üvegszerüek, szivárványszint játszók; husszinü potroha feketén gyürüzött; a nőstény tojócsöve sárgásfehér; hossza 1-1,5 mm. Lárvája tejfehérszinü, testének fölületén apró szömölcsökkel, hossza 2-2,5 mm. A termékenyített nőstények petéiket májusban a repce termőjének bibéjébe rakják, ahonnan a lárvák rövid idő multával a maghüvely belsejébe hatolnak s a magokból táplálkoznak. Egy-egy maghüvelyben néha 60 darab lárvát is találhatunk s az ilyen itt-ott duzzadt s abból a lárvák a földre hullanak. A kiszabadult lárvák a földben bábozódnak be s 10 nap mulva a bábból kibuvik a kis legyecske. A lárvák különösen május-juniusban okoznak károkat. A védekezésre legjobb mód a megtámadott földet pár éven át más gabnanemüvel vetni be. A mákszipoly (C. papaveris Weim.) az előbbihez nagyon hasonlít, de hátán 2 sorban finom sárga szőrök emelkednek; hossza 1,5-2 mm. Lárvái husszinüek s a fejlődő mákfejben tartózkodva, annak magjait fogyasztják. A megtámadott mákfejek szennyesvöröses szinüek lesznek. Az említetteken kivül azonban vannak oly fajok is, amelyek különböző fák rügyeiben és gallyaiban tanyáznak, p. a C. rosaria Zöw. és C. salicis Schr. különböző fűzfák friss hajtásaiban; a C. piri Bouché a körtefa leveleiben. L. még Diplosis.

Forrás: Pallas Nagylexikon