Guido
rendesen Arezzói (lat. Aretinus) névvel illetett zenebuvár,
bencéspap, szül. a régibb felfogás szerint a toscanai Arezzóban, ujabb
kutatások szerint azonban Páris közelében 995 táján, megh. valószinüleg 1050
máj. 17. A St. Maur des Fossés kolostorban nevelkedett, ezért G. de Sancto
Mauro néven is említik. Rágalmazó irigyei miatt a Ferrara melletti Pomposa
kolostort el kellett hagynia, Arezzóba vonult, s 1029. Avellanóban a
kamalduli-kolostor priorja lett. Ő találta fel a hangjegyvonalak mai használata
módját (l. Arezzói szótagok). A transzponálás (mutálás, mutáció), valamint a
Guidó-kéz (l.o.) az ő találmánya. zeneelméleti iratai: Micrologus de disciplina
artis musicaeelőszó gyanánt az arezzói püspökhöz irt levéllel; Regulae de
ignoto cantu (ez egy antiforarium előszava): Epistola Michaeli Monacho de
ignoto canti directa; mind megjelentek Gerbertnél (Scriptores, II. 2-50). G.
felől monográfiát irtak Angeloni, Ristori, Kiesewetter s mások; ujabban,
szobrának leplezésekor, Falchi, Studi su Guido Monaco (1882); Lant, Der
Kongress von Arezzo (1882); Dom Germain Morin (A revue de l"art chrétien, 1888,
III. füz.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|