Guido

rendesen Arezzói (lat. Aretinus) névvel illetett zenebuvár, bencéspap, szül. a régibb felfogás szerint a toscanai Arezzóban, ujabb kutatások szerint azonban Páris közelében 995 táján, megh. valószinüleg 1050 máj. 17. A St. Maur des Fossés kolostorban nevelkedett, ezért G. de Sancto Mauro néven is említik. Rágalmazó irigyei miatt a Ferrara melletti Pomposa kolostort el kellett hagynia, Arezzóba vonult, s 1029. Avellanóban a kamalduli-kolostor priorja lett. Ő találta fel a hangjegyvonalak mai használata módját (l. Arezzói szótagok). A transzponálás (mutálás, mutáció), valamint a Guidó-kéz (l.o.) az ő találmánya. zeneelméleti iratai: Micrologus de disciplina artis musicaeelőszó gyanánt az arezzói püspökhöz irt levéllel; Regulae de ignoto cantu (ez egy antiforarium előszava): Epistola Michaeli Monacho de ignoto canti directa; mind megjelentek Gerbertnél (Scriptores, II. 2-50). G. felől monográfiát irtak Angeloni, Ristori, Kiesewetter s mások; ujabban, szobrának leplezésekor, Falchi, Studi su Guido Monaco (1882); Lant, Der Kongress von Arezzo (1882); Dom Germain Morin (A revue de l"art chrétien, 1888, III. füz.).

Forrás: Pallas Nagylexikon