Guido

(Wito). Alsó-Olaszország története több G. herceget ismer a VIII-IX: sz.-ban. A legismeretesebb 1. G. (III.), I. Lambert spoletói herceg fia, ki 883. nyerte el a spoletói trónt, melyhez azután (a szaracénok leveretése után) és V. István pápa segélyével Capuát és Benevenetet is hozzácsatolta. 888. a nyugati frank koronát hajhászta, de ekkor kudarcot vallott. Azután régi ellenével, I. Berengar, Friaul urával küzdött az olasz királyi cimért és 889. csakugyan Paviában olasz királlyá koronáztatta magát. V. István pápától pedig 891 febr. 21. a császári koronát nyerte. Ekkor dühös ellenfele, Berengar, Arnulf német királyt hivta G. ellen segélyül, ki elől G. Dél-Itáliába vonult vissza. Megh. 894 dec. 12.

2. G., a Lusignan-családból származó jeruzsálemi király, 1180 nőül vette Szibillát, az özvegy montferrati őrgrófnőt, Amalrich jeruzsálemi királynak leányát és e házasság révén 1882. helyettese lett megvakult sógorának, IV. Balduin jeruzsálemi királynak; ennek és fiának (V. Balduin) halála után pedig maga lépett 1186. a jeruzsálemi trónra. Uralma azonban mindössze 1193-ig tartott. 1187 jul. 5. a Szaladin szultánnal Tiberias (v. Hattin) közelében vivott csatában elfogatott és csak azon föltétel alapján bocsáttatott szabadon, hogy ha a trónról lemond. Alighogy azonban Szaladin szabadlábra helyezte, megszegte szavát és ujra elfoglalta a trónt. Neje halála óta (1190) több versenytárssal kellett küzdenie, akik közül a francia királlyal szövetkezett montferrati Konrád volt a legveszedelmesebb. G. viszont oroszlánszivü Rikárd angol király segélyére támaszkodott és 1193. (Konrád megöletése után) Rikárdtól Ciprus trónját vette át, mig a jeruzsálemi korona Champagnei Henrikre szállt. De már 1194. (ápr.) elhalt. Követte őt a trónon Amalrich öccse. V. ö. Herquet, Cyprische Königsgestalten des Hauses Lusignan (Halle 1881).

Forrás: Pallas Nagylexikon