Guinicelli

(ejtsd: -cselli) Gidó, olasz költő, szül. A XIII. sz. közepe táján, megh. 1276 körül. Ugy látszik, előkelő családból származott és résztvett a bolognai pártviszályokban is, melyek következtében 1274. el is kellett hagynia hazáját. Élete egyéb körülményeit homály fedi. G. egyik jelentős alakja volt kora irodalmi életének; a provençal-utánzók ellen foglalt állást, az üres hangicsálással szemben a tudóskodó lirát művelve. Bizonyítgatásokkal, okoskodásokkal rakta meg verseit, amivel egész uj költői iránynak lett apostola. Abban is ujító volt, hogy nála a troubadour-szerelem bizonyos légies, spiritualis szerelemmé változott. Ugy a tudóskodás, mint a szerelem e felfogása tekintetében az ő nyomában járt maga Dante is, aki tehát kettős okból is «apjá»-nak vallhatta. G. különben gazdagította a költészet nyelvét is és versformáiban is bizonyos csiszoltságra és hangzatosságra törekedett. Van nehány oly verse is, melyek mentek a tudós okoskodástól, sőt egy-két népies hangu költeményt is irt. V. ö. Ercole, G. C. e le sue rime (Livorno, Vigo) és Arnone, Le rime di G. C. (Firenze, Sansone).

Forrás: Pallas Nagylexikon