Guinicelli
(ejtsd: -cselli) Gidó, olasz költő, szül. A XIII. sz. közepe
táján, megh. 1276 körül. Ugy látszik, előkelő családból származott és résztvett
a bolognai pártviszályokban is, melyek következtében 1274. el is kellett
hagynia hazáját. Élete egyéb körülményeit homály fedi. G. egyik jelentős alakja
volt kora irodalmi életének; a provençal-utánzók ellen foglalt állást, az üres
hangicsálással szemben a tudóskodó lirát művelve. Bizonyítgatásokkal,
okoskodásokkal rakta meg verseit, amivel egész uj költői iránynak lett
apostola. Abban is ujító volt, hogy nála a troubadour-szerelem bizonyos légies,
spiritualis szerelemmé változott. Ugy a tudóskodás, mint a szerelem e felfogása
tekintetében az ő nyomában járt maga Dante is, aki tehát kettős okból is
«apjá»-nak vallhatta. G. különben gazdagította a költészet nyelvét is és
versformáiban is bizonyos csiszoltságra és hangzatosságra törekedett. Van
nehány oly verse is, melyek mentek a tudós okoskodástól, sőt egy-két népies
hangu költeményt is irt. V. ö. Ercole, G. C. e le sue rime (Livorno, Vigo) és
Arnone, Le rime di G. C. (Firenze, Sansone).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|