Guiscard

(ejtsd: giszkár) Róbert (tkp. Viscart a. m. ravasz kópé), Apulia és Calabria hercege, Hauteville Tancred fia, szül. 1015 körül, megh. 1085 jul 17. Atyja Normandiában tekintélyes, de éppen nem vagyonos ur volt s azért fiai közül az idősebbek Vilmos, Drago és Humfred Dél-Itáliába vándoroltak, hol Vilmos rövid idő alatt hősiességel és ravaszsággal Apuliát meghódította. Róbert, mihelyt felserdült, követte bátyjai példáját, Dél-Itáliába ment s itt a normann kalandoroknak a görögök ellen vivott küzdelmeiben annyira kitüntette magát, hogy a normann harcosok bátyja, Vilmos halála után 1057. Apulia grófjává kiáltották ki. 1059. II. Miklós pápával szerződést kötött, melyben elismerte a szent-szék hűbéruraságát, viszont a pápa felruházta Apulia, Calabria és a még az arabok birtokában levő Sziciliai birtokával, mire G. Róbert öccse, Roger társaságában pár év alatt egész Calabriát meghódította, sőt Sziciliát is kiragadta az arabok kezéből. Beleavatkozott a görög császárság ügyeibe is, Durazzo alatt egy hatszorta erősebb görög hadserege fölött fényes diadalt aratott s már Epiruszon keresztül Konstantinápoly felé szándékozott előnyomulni, midőn IV. Henrik császárnak olasz diadalai s VII. Gergely pápa szorongatott helyzete 1084. visszatérésre kényszerítették. A pápát felszabadította az ostrom alól, Rómából Salernóba vitte s azután ujra megkezdette a görög háborut. Epiruszban több diadalt aratott s azután hajóhada élén a görög szigeteket kezdette meghódítani, midőn hirtelen elhalt. V. ö. de Blasiis, La insurezzione Pugliese e la conquista Normanna (Nápoly 1874, 3 köt.); Schack, Gesch. d. Normannen (1. köt. 1889); Giesebrecht, Gesch. d. deutsch. Kaiserzeit.

Forrás: Pallas Nagylexikon