Guise

a lotaiai hercegi család egyik mellékága, mely a guisei uradalmat 1333. hozományképen kapta. Később e család G. és Elboeuf ágra oszlott. nevezetesebb tagjai: G. Kolos, lotaiai herceg, a család alapítója, II. René lotaiai herceg ötödik fia, született 1496., meghalt 1550 április 12-én. 1506. francia alattvaló lett s 1513. nőül vette Bourbon Antoinette hercegnőt. Kitüntette magát 1515. a marignanói ütközetben, 1522. legyőzte Hesdinnél az angolokat, 1525. pedig Zabernnél a sváb parasztokat, kik Lotaiába betörni igyekeztek. Leányai közül a legidősebb, Mária, V. Jakab skót királyhoz ment nőül s anyja lett Stuart Máriának, Fiai közül Ferenc, Kolos és Károly a bibornok tettek nagy hirnévre szert.

G. Károly, bibornok, szül. 1525 febr. 17., megh. 1574 dec. 26. Már 1540. elnyerte a reimsi érsekséget s 1555. bibornokká nevezték ki. Ő volt az, ki 1556. IV. Pál pápát rábirta, hogy V. Károlynak és fiának, II. Fülöpnek hadat izenjen. II. Ferenc alatt, mint első miniszter, erőszakossága által tette nevét hiressé, s nagy befolyását IX. Károly alatt is megtartotta. Heves ellensége volt a protestánsoknak, megkisértette még az inquiziciót is meghonosítani Franciaországban, habár politikai okokból olykor-olykor, mint p. a poissy-i vallási vitatkozás alatt, némi engedékenységet tanusított. Halála hirtelen következett be Avignonban, hová IX: Károly halála után az uj király III. Henrik üdvözletére sietett. V. ö. Guillemin, Le Cardinal de Lorraine (Reims 1847).

G. Károly, mayennei herceg, szül. 1554., megh. 1611 okt. 3. A hugenotta háborukban vitézül küzdött, s bátyja halála után átvette a liga vezetését. Szövetkezett a spanyolokkal s ugy látszik, hogy Bourbon Károly bibornok halála után (1590), a koronát a maga számára akarta megszerezni. Azonban Arques és Ivry mellett IV. Henrikkel szemben csatát veszített, mire 1596. meghódolt s Isle de France kormányzójává neveztetett ki.

G. Lajos, bibornok, szül. 1556., megh. 1588 dec. 24. Mint a hugenották szenvedélyes ellensége, kiváló részt vett a szent liga megalkotásában. A bloisi országgyülésen a királlyal szemben tanusított követelő magatartásával siettette családja bukását. Bátyja megölésének szemtanuja volt s másnap ő is a börtönben kivégeztetett.

G. Károly, szül. 1571 aug. 20., megh. Cunában. Atyja meggyilkoltatása után elfogatott s mint fogoly Toursban őriztetett 1591-ig, amikor Párisba menekült, hol a családjához ragaszkodó polgárság nagy diadallal fogadta. Egy ideig még IV. Henrik ellen harcolt, de hamar meghódolt s Provençe kormányzójává neveztetett ki. IV: Henriknek hű alattvalója maradt s jó szolgálatokat teljesített, de XIII. Lajos alatt Richelieu bibornok őt is gyanuba vette, amiért Firenzébe távozott.

1. G. Ferenc, a Forradásos (le Balafré) melléknévvel, szül. 1519 febr. 17., megh. 1563 febr. 18. Franciaország legkiválóbb hadvezéreinek sorában foglal helyet. Még atyja életében, mint Aumale gróf kitünt a harctéren, igy 1545. Boulogne ostrománál. Itt kapta azt a sebet, melyre mellékneve vonatkozik. 1552. Henrik Metz parancsnokává nevezte ki s 11000 emberrel e fontos várat V. Károly 60000 embere ellen oly hősiesen védelmezte, hogy 1553. a felére olvadt ostromló hadsereg eltávozni kényszerült. Kitünt 1554. a rentii csatában is s 1556. az olaszországi francia hadserege vezérletével bizták meg; de Nápolyt elfoglalnia nem sikerült. 1557. Olaszországból visszatérve, visszafoglalta Calaist és Diedenhofent s ezáltal rábirta a spanyolokat a chateau-cambrésisi béke megkötésére. II. Ferenc gyönge kormánya alatt, hadi dicsőségére és hatalmas családi összeköttetéseire támaszkodva, az uralkodóház hercegeinek háttérbe szorításával a hatalmat a maga kezébe ragadta. Hogy a Bourbonokat gyöngítse és a nép kegyét megnyerje, fanatikus hévvel üldözte a hugenottákat és midőn a családja megbuktatására irányzott amboisei összeesküvés meghiusult, legnagyobb ellenfelét Condé Lajos herceget is elfogatta. II. Ferenc korai halála (1560 dec. 5.) megfosztotta a hatalomtól, melyet Medici Katalin vett kezébe. Erre a nagyravágyó G., hogy ujra befolyásra jusson, Montmorency connétable-lel és St. André marsallal megkötötte a triumvirátusnak nevezett szövetséget, melynek eredménye 1562. a G. által a vassy-i hugenották között előidézett vérengzés lett. A most kitört vallásháboruban G. a hugenottákat Dreux mellett teljesen legyőzte 81562 dec. 19.) s már arra tört, hogy az anyakirályné félreszorításával a kormányt kezébe vegye, midőn Orleans ostroma közben egy protestáns nemes, Poltrot e merey agyonlőtte. V. ö. Brisset, François de G. (Páris 1840, 2 köt.); Cauvin, Vie de François de Lorraine (Tours 1885).

2. G. Henrik (I), G. Ferenc fia, szül. 1550 dec. 31., megh. 1588 dec. 23. II. Henrik udvarában nevelkedett fel s atyja életében a Joinville herceg cimet viselte. Már 1563. részt vett Orleans ostromában, hol atyja megöletett s ezóta szenvedélyes gyülölettel viseltetett a protestánsok iránt. 16 éves korában megfordult Magyarországon, hogy a török harcokban részt vegyes s visszatérve, Franciaországban a hugenották ellen küzdött Massagnac és Jarnacnál, és általános feltünést keltett, hogy 19 éves korában Poitierst sikerrel védelmezte Coligny ellen. Egyike volt a Bertalanéji mészárlás tervezőinek s személysen részt vett Coligny meggyilkolásában. Gyülölete a hugenották iránt egy pillanatig sem lankadt s midőn III. Henrik a protestánsokat ismét kegyében részesítette, ő 1576. a szent ligát alapította, hogy a Valoisház kihalása esetén magának az utat a trónra előkészítse. E célból II. Fülöp spanyol királlyal és a pápával szövetkezett, pártjának csapataival megszállotta a déli és nyugoti Franciaország városait s 1585 jul. III. Henriket arra kényszerítette, hogy a protestánsoknak adott vallásszabadságot visszavonja. A hugenották most ujra fegyvert ragadtak; kitört a három Henrik háboruja, melynek folyamán Navarrai Henrik a liga csapatait Courtrasnál teljesen legyőzte (1587 okt. 20.). G. ezután, hogy a király személyét kezébe kerítse, fellázította Páris lakosságát, de III. Henrik megmenekült, Bloisna hivta össze a rendek általános gyülését s itt 1588 dec. 23. G. herceget, ki a hatalmat itt is mint Párisban, kezéből kiragadta, meggyilkoltatta. V. ö. Renauld, Henri de Lorraine duc de G. (Páris 1879); Croze, Les G., les Valois et Philippe II. (2. köt., 1866); Forneron, Les ducs de G. (2. köt., 1877).

3. G. Henrik (II.), az előbbinek negyedik fia, szül. Bloisban 1614 ápr. 4., megh. 1664. Egyházi pályára készült s már kinevezett reimsi érsekké, midőn kisebb idősebb testvérei elhalálozván, mint a család feje elhagyta az egyházi pályát. Mint legtöbb kortársa a francia főurak közül, ugy ő is Rechelieu ellenfeleihez tartozott, össze is esküdött ellene, amiért törvényszék elé idéztetvén, Belgiumba menekült. Richelieu és XIII. Lajos halála után (1642) visszatért Franciaországba s visszanyerte elvesztett jogait és méltóságát. 1647. házassága felbontása végett Rómába utazott, éppen akkor, midőn Nápolyban a Mas Anieloo-féle felkelés kitört. E felkelés arra birta, hogy mint az Anjou család ivadéka a nápoly-sziciliai koronára igényt emeljen. 1647 nov.-ben a felkelés élére állott, elfoglalta az országot, de hősies ellentállás után a spanyolok leverték, elfogták s csak 1652. bocsátották szabadon Condé herceg közbenjárására. Miután 1654. még egy sikertelen kisérletet tett Népoly elfoglalására, visszatért Franciaországba, s mint főkamarás XIV: Lajos udvarában élt 1664. bekövetkezett haláláig. Utódai nem maradtak. Emlékiratait kiadta Petitot, Collection des mémoires relatifs a l"histoire de France (55 és 56. köt., Páris 1826). A G. hercegek családja 1696. Erzsébet orleansi hercegnével kihalt s birtokaik a Condé hercegekre szállottak. V. ö. Bouillé, Histoire des ducs de G. (Páris, 1850., 4 köt.). Forneron, Les ducs de G. et leur époque (u.o. 1877, 2 köt.)

Forrás: Pallas Nagylexikon