Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Gujana... ----

Magyar Magyar Német Német
Gujana... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Gujana

(Guayana, Guiana, Guyane), D.-Amerikának az Orinokko, az Amazon és az Atlanti-oceán közt fekvő része, mintegy 2 millió km2 területtel. Gránitalapon nyugvó homokkő-szigetként emelkedik ki a környékező tengerből és alföldekből. Hegységei nem gyürődések által keletkeztek, hanem a viz erodáló ereje által. Néhol ezek összefüggő hegyláncoknak látszanak, mint az Orinokót kisérő Sierra Parimében, a selvék felé leereszkedő Sierra de pacaraimában, az Imerinában és Tapiirapecóban. Ezen, a D-i részeken végig huzódó láncokból ÉÉNy-felé egyes ágak nyulnak ki. A legmagasabb csúcsok: Venezuela határán a Sierra de Rincotéban a Roraime (2250 m.), a Parimében a Pico Duida (2475 m.), a Cerro Yamari a Ventuari mellett (2258 m.). A tenger felé a föld fokozatosan, lépcsők alakjában ereszkedik le. K-felé a hegyek szintén alacsonyabbak lesznek; igy a francia G. déli végében végighuzódó Tumuk-Humak-lánc általában nem magasabb mint 2-40 m. A tenger közelében alföld van, amelyet részint a folyók, részint a tengeráramlat által odahordott iszap folytonosan növel. A folyók a föld lépcsőzetes alakja miatt számos vizesést és sellőt alkotnak; igy a legnagyobbak is, az Orinoko, Essequibo, Demerara, Surinam, Oyapock stb. A bifurkációk is gyakoriak; legismeretesebb a Casiquiare és Ironoko közti. D-felé folynak a Rio Negro a Casiquiarével, a felső részében Uraricoerának nevezett Rio Branco a Tacutuval; É-felé a Cuara, a Caroni a Paraguával az Orinokóba, a Cuyuni az Essequibóba ömlik. ÉK-felé a lejtőt követi a Cuuni és Mazaruni, Ny-felé a ventuari, az orinoko mellékvize. G. keleti részében a vizválasztó messzebb van D-nek, itt É-felé folyik a tengerbe az Essequibo, a Demerara, Berbice, Corentyne, Surinam, Maroni és az Oyapock, D-felé az Amazonba pedig a Jamunda, a Trombetas, paru és Jari. Az éghajlat forró; az évi átlagos hőmérsék 27°; a hőmérő 20°-on alul ritkán száll le és gyakran emelkedik föl 35°-ra. Zivatarok jelzik az egyes évszakokból az átmenetet; egész G.-ban nagyobbára 2 esős és 2 száraz évszak van. Esőben e vidék földünk egyik leggazdagabb földje; 2-2300 mm. az évi esőmennyiség. A növényzet mindenütt tropikus. A déli részeket hatalmas őserdők takarják, amelyek különböző pálmákban, festőanyagot, olajt, gyümölcsöt és épületanyagot szolgáltató fákban végtelenül gazdagok; kizsákmányolásukat csak az utak hiánya akadályozza meg. Az alacsonyabb részeken a fűvel borított puszták, szavannák a tulnyomók. A száraz évszakban a fű kiszárad, hogy az esős évszak beálltával annál bujábban teremjen. A megművelt föld mindenféle tropusi kulturnövényt bőven szolgáltat. A bennszülött lakosság a tupi, karib és aravak nevü indus törzsekből való; ezeken kivül számosan vannak a behurcolt néger rabszolgák utódai, az ugynevezett busnégerek és a különböző korocsok. G. birtokában Venezuela (Bolivar állam), Brazilia (Amazonas állam), továbbá az angolok, franciák és német alföldiek osztozkodnak. Mindezen államok, illetőleg népek birtokai közt a határok szabatosan megállapítva még nincsenek. Az egyes európai gyarmatok:

I. Brit-G., az európai birtokok közt a legnyugatibb és a legvirágzóbb; magában foglalja az Esseguibo völgyét. Ny-on Venezuela, D-en Brazilia, K-en a Corentyn folyó és É-on a tenger határolja. Területe a hivatalos adatok szerint 229600 km2. (1891) 278328 (1 km2 -re 1,2) lak., akik közt 2533 európai, 105465 kelet-indiai kuli, 99615 néger és 3714 khinai. Az 500 km. hosszu partokon az Esseguibo, Demarara, Berbyce és a Corentyn torkolata jó kikötőkül szolgálnak. A Potaro, az Essequibo egyik mellékvize, a Kaiteur nevü gyönyörü vizesését alkotja. A parti részek, (1891) 81171 acres, jól meg vannak művelve. A főmérték, különösen a Demerara és a Berbyce közt, a cukornád, ezzel kapcsolatban áll a cukor-, rum-, melassz-készítés. A kasszave, a banána, kukorica, édes batéta a kenyértermékek. A pusztákon az állattenyésztésre is gondot fordítanak. A vasuti vonalak hossza (Georgetown -Bartika Grove) 35 km. Az összes kivitel értéke (1892-93) 2,433, a bevitelé 1,783 millió font sterling. 181 nyilvános iskolát 25841 tanuló látogat. A kormányzás a kormányzóra és a 9 (4 kinevezett 5 választott) tagból álló court of policyre van bizva. A pénzügyre vonatkozó törvényeket a combined court (akormányzóból, a court of policyból és 6 választott tagból áll) szabja meg. A gyarmat 3 rófásgra (Demerara, Essequibo, Berbyce) oszlik; fővárosa és főkikötője Grogetown (l.o.) Demerara; rajta kivül még jelentékenyebb helység New-Amsterdam. Az 1892-93. bevételek kitettek 573463, a kiadások 542470 és az államadósságok 812155 font sterlinget.

II. Francia-G. (La Guyane française), a Maroni folyó, a Tumuk-Humak-hegység és az Oyapock folyó közt 78900 km2 területtel (1891) 29650 lak. A tengerbe ömlő folyók: a Mana, az Approuague, a Szinnamari itt is torkolatuknál kikötőkül, folyásuk mentén pedig többé-kevésbé megszakított utakul szolgálnak. A földmivelés most csaknem kizárólag a legszükségesebb élelmi szerek termesztésére szorítkozik. A földmivelés elhanyagolása - bár a talaj igen sok helyen arra nagyon alkalmas volna - főképen annak tulajdonítható, hogy 1853 az Approuagueban és későbben másutt is aranyat fedeztek föl és az aranykeresés a munkás kezek nagyobb részét magához vonta. 1890. 42844 unciát vittek ki Franciaországba. Az állattenyésztés is csekély jelentőségü. Francia-G.-t tekintik ezért a legszegényebb francia gyarmatnak. Az utak hiánya az aranymezők kizsákmányolását is megnehezíti és a kereskedelem fejlődésének is utjában áll. 1890 4. negyedében a bevitel 2, a kivitel 1 millió frank volt, 1891. a bevitel 2,8, a kivitel 1,1 millió. A gyarmat élén a köztársaság elnökétől kinevezett kormányzó áll, aki az anyaországtól függ; melléje van rendelve egy kinevezett tagokból álló conseil privé és egy választott, 16 tagból álló, conseil général. Az egész gyarmat 14 községre (commune) van felosztva. Fővárosa Cayenne (l.o.),  amelyet 1852. tettek deportáció helyévé.

III. Németalföldi G. v. Surinam, a Corentyne és Maroni folyók közt 129100 km2 területtel, (1892) 73000 lak. Belsejében a Saramacca és a Surinam a legnagyobb vizei. A partvidéket csatornák és töltések segítségével meglehetősen kiszárították és igy a megművelésre alkalmassá tették; itt van azután a lakosságnak 5/6 része; itt és a folyók mentén vannak a jövedelmezőbb ültetvények is. A legfontosabb kulturnövény a cukornád, amelyből évenként mintegy 10 millió kg. cukrot nyernek. A kávé- és pamuttermelés csaknem egészen abba maradt a rabszolgák fölszabadítása, 1863 óta. A rum- és melasszkészítés még elég jelentékeny. 1876. a K-i határon aranymezőket találtak, amelyek 1889-ig 12,5 millió hollandi forint értékü aranyat szolgáltattak. A gyarmatban a végrehajtó hatalom a kinevezett kormányzó kezébe van letéve, aki mellé 9 tagból 6 évre választott tanácsadó-testület van rendelve. A főváros Paramaribo, amelyben csaknem az egész külkereskedelem összpontosul. A bevitel értéke 81889) 5,83, a kivitelé 3,99 millió hollandi forint. 1893. a gyarmat bevételei 1,47, a kiadásai 1,88 millió forintot tettek ki.

Történelem. Vincent Yanez Pinzon volt 1499. az első európai ember, aki végighajózott G. partjain. A XVI. sz.-ban Martinez nevü spanyol tiszt mesés hireket terjesztett róla Európában. G. belsejében, mondá, Parime-tó partján van Manoa de Dorado nevü város, amelyben óriási mennyiségü kincsek vannak fölhalmozva. E hirek birták reá a XVI. sz. vége felé Walter Raleight és utána 1596. Laurent Keymis angol férfiakat és másokat, hogy fölfedezéseik céljává G.-t tegyék. Az első állandó telepeket 1580. a hollandiak alapították a Pomerun partján. 1596. pedig az Essequibo mellet. 1626 vége felé roueni kereskedők a Sinnamari partján alapítottak gyarmatot, de azt nemsokára elhagyták. Ugyanezen évben a hollandiak a Berbyce partján telepedtek le és az országot a Corentyneig bejárták. Ugyancsak 1826 körül az angolok is tettek a Surinam mellékein gyarmatosító kisérletet, de azzal csakhamar megint fölhagytak. 1651. megalakul Párisban a Compagnie de la france équinoxiale és a következő évben Cayenne-szigetére küldött gyarmatosokat. Ugyanakkor az angolok megint megjelentek a Surinam partjain. 1657. a hollandiak tettek erőfeszítéseket gyarmataik növelésére, amelyeket az angolok 1665. elfoglaltak, de a bredai békében megint visszaadtak. Az angolok 1667. a cayennei francia gyarmatokat is elpusztították; 1676. pedig a hollandiak rövid időőre el is foglalták. 1763. a franciák nagy erőfeszítéseket tettek gyarmatuk fölvirágoztatására, 12000 embert küldvén oda Európából, akik azonban 2000 kivételével mind odavesztek. 1781. és 1796. az angolok a németalföldiek gyarmatait foglalták el, de mindannyiszor megint visszaadták. 1809. pedig a portugálok szövetségében a francia területet szállották meg és az portugál uralom alatt maradt 1817-ig, midőn a franciák birtokába megint visszakerült. 1880. az európai hatalmak gyarmataik határait pontosabban állapították meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is