Gulyás Zsolt

Festőművész

1963-ban születtem Budapesten. Ekkor kezdődött a gyermekkorom, amin később akarva-akaratlan túlléptem. Korábban, mint ahogy ezt másoknál elismerik. Ekkor kezdtem festeni, nem tudva még, mekkora is az Óceán előttem, amit átúszni szándékozom. Később derült ki, minnél nagyobb léptéket veszek - annál hosszabb lesz az út is előttem. A festés olyan nyíltan bevallott hazugság amivel igazat mondhat az ember. Elsősorban önmagának. Ez gondolkodásra késztet, majd a gondolatok megfogalmazására, és az azokkal való szembenézésre.
. . . Miért kell ez ? . . .
? Miért kell, hogy éljünk ? . . .
. . . Miért kell, hogy legyen élet ? . . .
De ha már van, és ilyen, akkor mi benne a jó?
A biológiai folyamataink kiszolgálása, vagy azok Emberi gondolkodással való át-transzformálása?
Miért teremt az ember olyan abszurd fogalamkat, mint: Hit -Remény, Szeretet - Szerelem, Öntudat - Emlékezés, (vagy a "Hidraolikus elektronikai végtermék definiálása")?
Miért van az életbenmaradásához minderre szüksége?
Gyönyörűséges - megindító csoda az ember, s vissza nem hozhatóan - újra meg nem alkothatóan hal meg.
Miért fáj ez?
Hát olyan szépség van mindenkiben, mint senki másban?
S ha ez nem kerül a felszínre, akkor szegényebb lesz nélküle a világ?
Sivárabb? Sötétebb? Miért?

Szerkesztette: Lapoda Multimédia