Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Gummielaszt... ----

Magyar Magyar Német Német
Gummielaszt... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Gummielasztikum

rugalmas gyánta v. ruggyánta, indus-amerikai néven kaucsuk. Különfélefák megaludt tejszerü nedvéből készül. Braziliában, Guayanában és Peruban (az u. n. parakaucsukot) a Syphonia elastica Pras. és S. brasiliensis Willdt-, kelet-Indiában a Ficus elastica-, Sumatrán Urceola elastica-, Afrikában a kenyérfa (Artocarpus) és Madagaszkáron a Vehea gummifera nedvéből gyártják. A szóban forgó fák kérgét vizszintesen bevágják és ezeket a bevágásokat függőleges csatornákkal kötik össze. A kiömlő nedvet nádcsövön át égetett agyag- v. agyaggal béllelt faedényekbe vagy kalabaszokba (kobakokba) gyüjtve, szukcesszive golyó, cipő, palack stb. alaku formába, v. 40-60 kg.-os bucákba öntik és nyilt tüzön megaltatják. San Salvadorban a nedvet kétszer olyan sulyu vizzel keverik össze, melyből a G. tejfelszerü rétegben válik ki.

A kereskedelemben következő nyers G.-áruk jönnek, A braziliai parakaucsukot v. G.-ot 15 cm. külső és 2-5 cm. belső átmérőjü gömbös palack alakban, vagy 5 cm. vastag és 20 cm. átmérőjü kerek tárcsákban, illetve 5-8 cm. vastag és 60 cm2 területü táblákban árulják. A braziliai nyers G. kivül néha fekete szinü, belül világosabb, vékony rétegben áttetsző, meglehetősen tiszta anyag. A kartagenai kaucsukot v. G.-ot (Uj-Granadából) 50 kg. nehéz bucákban, a kelet-indiai kaucsukot v. G.-ot 20 kg. nehéz tuskókban árusítják. A nyugatinidiai (Közép-amerikai) kaucsuk v. G. is nehéz tuskókban jut a kereskedelembe. Szerepet játszik még a madagaszkári és afrikai kaucsuk vagy G. A nyers G. vagy kaucsuk fekete, barna, sárgás vagy fehér szinü, jellemző szaga van, ize azonban nincsen. Igen rugalmas, de 0°C.-on alul hütve megkeményedik. A G. minden irányban egyenletesen nyujtható ki. ha a kinyujtott G.-ot fagyasztjuk, alakját megtartja; ujra fölmelegítve, régi formáját ölti föl. Rugalmasságát csak a 115 °C. hevített és ezután fagyasztott G. veszíti el, azonban ez is jól nyujtható. A szétvágott darabokat sajtolással ugy összeforrasztják, hogy a sértetlen rész tartósságával állják ki a huzó erőt. A tapadás megszünik, ha a G.-ot nedves késsel vagy viz alatt vágtuk. A G. nem vezeti az elektromosságot, de dörzsölve elektromos lesz. Vizben oldhatatlan, vastagabb rétegekben vizálló. A legjobban oldódik 6-8 rész abszolut alkohol és 100 rész szénkéneg keverékében. Sürüsége 0,92-0,96.

A G. tulajdonképen gyántákban feloldott nyulós és tapadós, továbbá oldhatatlan rugalmas testek keveréke. Payen szerint a tiszta G. vegyjele C4H7. Levegőn rideg kérget kap. Higított savak és tömény lugok még a magasabb hőmérsékletben se támadják meg. legkevésbé állékony töménykénsavval és salétromsavval szemben. Az első a melegben kénessav fejlesztése mellett fekete szénszerü tömeggé alakítja, az utóbbi pedig nitrogén, szénsav, kéksav és sóskasav, folytonos főzés esetén pedig kamfreszinsav fejlesztése mellett bontja szét. Szárazon párolva szénsavat, szénhidrogéneket (ezek között a kaucsint C10H16), széndioxidot, ammoniák tartalmu vizet és olajokat fejleszt. Visszamarad szivacsszerü szén, mely elégetve kevés hamut ad. Az ammoniák fehéríti, de technikai tulajdonságainak nem árt. A G. kémiai tulajdonságai közül iparilag az a legfontosabbak egyike, hogy olvasztott kénbe mártva, azt magába szedi és sárgás, rendkivül rugalmas anyaggá válik. Kevés kénbe rövid ideig hevítve keletkezik a vulkanizált kaucsuk, sok kénbe hosszabb ideig hevítve a tülkös kaucsuk (l. Ebonit). Általában minél több ként szed a G. magába, annál keményebb lesz. A vulkanizált és tülközött kaucsuk technikai tulajdonságai némileg elütnek a G.-étől. Minél több ként tartalmaz a G., annál kevésbé támadják meg az oldószerek. A G. csak 1-2% kénnel elegyül bensőleg, a többit mekanikailag köti. maró nátron és kálilug ezt a szabad ként könnyen kioldja. A vulkanizált és tülközött kaucsuk gyenge kénszagu, 3° C.-nál keménnyé és szilárddá lesz.

G.- v. kaucsuk-ipar. A nyers G.-ot érdes öntöttvas hengerek között megtépik és azután tömör hengerek között, állandó vizsugárral áztatva kihengerlik, ekkor külseje olyan lesz, mint a durva nemezé. Ezekből a kompakt darabokat ugy készítik, hogy 70-80°C. melegnél a gyurógépben (masticator) hempergető nyomásnak teszik ki. E célból a dobban középlőleg elhelyezett és sok srófmenetes vasfoggal ellátott henger forog, mely a betett lapokat zuzással és keveréssel egyenletesen meggyurja és szivós tuskóvá egyesíti. Ezekből a tuskókból nagyobb darabokat 50°C.-ig hevített vasszekrényekben 75-100000 kg.-nyi, több napig tartó nyomással egy nagy tuskóvá egyesítik és ezt a tuskót vizsugárral megnedvesített késsel vékony lapokká vágják. A szalagokat v. szijakat ugy készitik, hogy a korongos alakba sajtolt nyers G.-ot tetőirányos tengely két hegye közé szorítják és körbeforgatva, sebesen keringő (percenkint 1500-2000 fordulat) körfürésszel körülvágják. Az igy gyártott szijakból szorosan egybevágó hengerek éles hornyaival fonalakat vágnak. A fonalakat sajtolják. E célból a gondosan megmosott G.-ot ónpalackokban szénkéneg fürdőbe áztatják, melyhez 5% 85%-os borszeszt öntenek. A palackot félnapig lezárják, mialatt a G. megpuhul. Ezt a tésztát dugattyus hengerbe teszik s ennek 1 mm. bő lyukakkal ellátott fedelén átsajtolják. A fonalakat végtelen posztó vezeti drótfonadék fölé, hol zsirkőport hintenek rájuk tapadósságuk megszüntetése céljából. Az 1 mm. átmérőjü fonalakból nyujtják ki a vékonyabbakat 115 °C-ig való melegítés és az ezt követő lehütés után.

A csöveket kéntartalmu G.-szalagokból gyártják, melyeket tüsök felé hajlítanak ás simító hengerek nyomásával egyesítenek. A gummicipőket több részből gyártják olyképen, hogy a részeket kaptafára rakják, összehornyolják, azután kemencében égetik, égetés után pedig kaucsuklakkal vonják be. A gummijátékszereket öntik v. sajtolják. Az öntés ugy történik, hogy a megolvasztott anyagot a fémformába beleöntik s midőn a fémmel érintkező részek megfagytak, a fölös G.-ot kiöntik (l. Hézagöntés). A gummilabdákat négy darab ovális lapból készítik. A négy darab egyik csúcsának belsejét vulkanizált gummival ragasztják össze, azután az érintkező széleket simítófával egymásra nyomkodják és a négy szabad vég belsőfelét ketted szénsavas ammoniákba itatott gummilapocskával összeragasztják. A még puha, ki nem feszült labdát kemencébe teszik és gyengén melegítik, ekkor az ammoniák elpárolog és a labda belsejét ugy kitölti, hogy az teljesen kifeszül és a labdának gömbalakot ad. ezeket a labdákat köralaku kivágásokkal ellátott lapra helyezik és vulkanizálják. Sokszor a labdákat alkotó darabokat közönséges gummilappal zárják el és égetés után finom tüvel átszurják, hogy bele 2-3 atmoszféra nyomásu levegőt sajtoljanak. A nyilást a töltés után puha G.-masszával betapasztják. A gázgömböket vékony parakaucsuk-lapokból gyártják és a készített gömbnek csőalaku nyulványán gázt eresztenek be. A gömböket vulkanizálják, azután festik és firnászolják, hogy a gáz belőlük egy könnyen el ne illanhasson.

A vizálló kelméket vékony gummilapokkal födött szövetből készítik olyképen, hogy az egymásra rakott lapokat és szövetet meleg hengerek közt jártatják keresztül. A G. behatol a szövet hézagaiba és azzal egy egészet alkot. Mackintoshnak nevezik azt a gummikelmét, melynek gummilapja két szövet között van.

A vulkanizált, illetve tülközött kaucsukárukban is nagy választék van. A vulkanizált G. keménységét, rugalmasságát és szinét idegen anyagok hozzákeverésével módosítják. Ilyen anyagok: a guttapercsa, tábláslakk, kréta, sulypát, baritfehér, gipsz, égetett magnézia, agyag, földesfestékek, aszfalt, kénantimón, kénólom, kéncink stb. A különféle gummikompoziciókhoz tartoznak az acéltárgyak fényezésére és csiszolására való csiszolószerek is.

Az u. n. csiszó por kompoziciót alkotja 28 rész G., 112 r. csiszó por, 0,63 r. lámpakorom v. 28 r G., 8,4 r. kén és 112 r. csiszó por. A grafit kompoziciót alkotja 28 r. G., 51. grafit, 0,63 r. lámpakorom vagy 28 r. G., 48 r. grafit és 0,63 r. lámpakorom. A cinkkompozicióba van 28 r. G., 112 r. cinkfehér és 5,6 r. sárga okker, Az u. n. kamptulikon G.-ból, guttapercsából és parafa hulladékból készül. Használják padozat bontásnak. A gummispongya is ily keverékanyagnak látszik. gyártása ismeretlen. A vulkanizálandó vagy tülkösítendő tárgyak égetésére gőzzel vagy meleg levegővel fütött kályhákat használnak. Legjobb 120-130°C, hőmérséklet.

Története. Európába az első G.-t v. kaucsukot Condamine francia tudós 1736-1745-ig Braziliában és Peruban tett tanulmányi utjából hozta haza és arról 1755. a párisi tudományos akadémiának emlékiratot nyujtott be. Azonban az uj anyagot ipari célokra csak 1791 óta használják. Párisban sebészi kötelékeket és ponyvákat készítettek belőle. 1720. Mackintosh Angliában vizálló gummiszövetekből felöltőket készített. A G. ipar nagyobb mértékben 1837 óta fejlődik a Chaffee és a Nicholls-féle gyurógépek feltalálása óta; még ennél is nagyobb lendületet adott ez iparnak Hancock, illetve Goodyear illetve Lüdersdorff találmánya, kik a negyvenes években körülbelül egyidejüleg kezdték el a vulkanizált kaucsuk készítését. Különösen Goodyear gyártmányai tüntek ki az 1851-ki londoni és az 1855-ki párisi kiállításon. Goodyear 1852. elkezdte a tülkös kaucsuk gyártását is.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is