Guna

sok jelentésü szanszkrit szó, alapértelme cérna, fonal, kötél; átvitt értelemben osztály, faj, nem, minden lényegtelen tulajdonság, erény, jelesség, magas rang. Nyelvtanban a magánhangzó-erősödésnek egy neme, mely sok esetben az erősített szótagon lévő hangsullyal függ össze. A gunás magánhangzó a közönségestől egy elébe tett a betü által különbözik, mely vele az ind hangtan szabályai szerint egybeolvad. p. Vduh a. m. dohmi ebből, hogy da + uhmi, mert a + u = o, a + i = e, a + ri a. m. ar stb. Az istenttagadó ind racionalizmus a számkhja bölcsészetben az öröktől fogva magától létező ősanyag három alkotó elemének (szanszkritül trajo gunáh); a szaltva (a. m. a jóság), a radsasz (a. m. szenvedély), a tamasz (a. m. sötétéség) közös neve. Ezek nem tulajdonságai, mint neveik jelentése miatt azelőtt hitték, hanem mint azt legujabban Garbe kimutatta, valódi alkatrészei az ősanyagnak vagy természetnek. V. ö. Garbe, Die Samkhya-Philosophie, ein Darstellung des indischen Rationalismus (Lipcse 1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon