Gúny
(satyra), az élccel és elmésséggel rokon, de mégis
sajátlagos megjelenése a szépnek. A G. maga egyik leghatalmasabb megjelenése a
szellemességnek és minden mástól határozottan azáltal különbözik, hogy sértő
jellegü. A G. sért, árt, megöl, mert nevetségessé tesz (c"est le ridicule qui
tue). A G.-nak fulánkja van, és vagy egy szurással öl, mint az élc (bon mot),
vagy epigramm (gúnyvers), vagy áldozatát huzamosabban nyuzza és agyonkinozza. A
G. viccel egyesült kicsinyités, hibáknak, gyengeségeknek leleplezője, ironizál,
kohol, perszifál, parodizál. A G.-nak nemcsak egy, de ezer fulánkja lehet és
gúnyiratban még a hazugsággal, rágalommal és aljassággal is szövetkezhetik.
Greguss a G.-ban az iróniát, szarkazmust és a persiflaget különbözteti meg és
irályára vonatkozólag az eltakarást, szinlelést tartja lényegesnek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|