Gutaütés

v. agyszélhüdés (apoplexia), az agyvelő állományában történő vérzés. E vérzés érrepedésből származik, amelyet a koponyának erőművi sérülése, de első sorban az agyvelőereknek egy bizonyos kóros állapota (ér körüli gyuladás, periarteriitis) okozhat. Az agyvelőnek e megbetegedés folytán elvesztvén rugalmasságukat, a fokozottabb vérnyomásnál már többé nem tágulnak, hanem megrepednek; ilyesmi történhetik erőlködés, tüsszenés, hányás, köhögés alkalmával. Az agyvelőben a vérzés friss állapotban mint sötét, laza véralvadék mutatkozik; idővel a kiömlött vér felszivódhatik és helyét sárgás, átlátszó folyadékkal megtöltött üreg (cysta apoplectica) foglalhatja el. A vérzés leggyakrabban az agyvelő nagy ducaiban történik. Okozó körülmények gyanánt leginkább a szeszes italokkal való visszaélés és a szifilis tekintendők, mint oly tényezők, melyek első sorban a vérerek kóros elváltozásaira vezetnek. Közvetett és hajlamosító oki tényezője az agyvérzésnek első sorban a kor; fiataloknál feltünően ritka, mig 30 éven felül aránytalanul gyakoribb a G. Sürübben látjuk az agyvérzést férfiaknál mint nőknél. Bizonyos mérgek, igy p. az ólom, agyvérzésre hajlamosít. A G. oly esetben, midőn az arc kipirult, a szivmüködés rohamos, okvetlen vérelbocsátást igényel, mig azon esetben, hol az érlökés kicsiny, az arc halovány és a szivmüködés gyenge, a vérelvonás hiba, mert ekkor inkább óvatosan alkalmazott izgató szerek, mint ecetes klistir, kámforos és éteres injekciók javalvák. A kongesztionált arc magasabbra helyezendő, e mellett beöntés utján a székelés idézendő elő s kateterrel a beteg megcsapolandó. Az inzultus befejeztével gondoskodjunk abszolut nyugalomról, kisérjük különös figyelemmel a tengéleti működéseket, főleg a végbél és hólyag működését; a vérzés székhelyét képező koponyafélre jeges borogatásokat rakassunk. A G. utáni 4-ik hétben megkezdjük az agyvelőben levő vérző-góc elleni kezelést, Felszivó hatásánál fogva jódkálit rendelünk (napjában 2 gramm), avagy a gócnak megfelelő koponyafélt szürke kenőccsel dörzsöljük be. Legészszerübb a fejnek villamos kezelése, olykép, hogy a pozitiv sark a homlokra, a negativ a tarkón foglalván helyet, 1-2 percen át gyenge áramot vezetünk a koponyán keresztül. Az inzultus után fentmaradó bénulások ismét villamossággal (faradikus áram) és massage-zsal, továbbá indifferens hévvizek használatával kezelendők. Régen fennálló bénulásoknál strichnin-injekciók ajánlatosak. Mindezek mellet fontos a diéta (naponkénti bő és könnyü székürülés, a dohánynak és szesznek abszolut eltiltása, teljes kedélyi nyugalom, mérsékelt mozgás).

Forrás: Pallas Nagylexikon