Gutkeled

(Cletgud, Gldguth, Gwthkleth v. Kutkeled) nemzetség ősei, Keled és Gut - Kézai szerint - a svábok földéről, Hohenstauf várából Péter király idejében vándoroltak be. A nemzetség legrégibb ösmert tagja Salamon fia János, ki a a XIII. sz. elején 25 márkányi kárt okozott Vazul kőrösmelléki apátnak. - Privarc (Pelbárt) 1238. már ungi főispán volt. 1263. Pethőd fia, Vid mester és testvérei egy elveszett bibliáért Somogyban két faluval kárpótolták a csatári kolostort. (Euzt a bibliát, melyet a német tudósok szerint 1074. Gebhard salzburgi érsek ajándékozott volna az admonti kolostornak, Fejérpataky László a Magyar Könyvszemle uj folyamának 1893. évi I. kötetében első ismert tulajdonosáról Gutkeled-bibliákank nevezte el.). István bán fia Miklós 1264. Kemlők comese s a királyi tálnokok kancellárja, Ivacsin pedig Béla herceg pohárnoka. Ez időtől kezdve mind nagyobb országos méltóságokat viseltek a G.-ek, p. említett Miklós 1275. horvát és dalmát bán volt. Testvére Péter különösen a csehek ellen való háboruban és Viddin ostrománál tünt ki. A család több tagja résztvett V. István és IV. László harcaiban. A nemzetségnek Bereg, Bihar, Gömör, Sopron, Szatmár, Zemplén és más vármegyékben 0215-1435 közt összesen 267 birtoka volt. Belőle 18 ág és család vált ki. Igy Omode (1270) az Amadék, Mihály a Maróthyak, Jakab a Márkyak, I. Hodos (1271-79) a Szokolyak, András a Báthoryak, Miklós a Butkayak, Lőrinc a Dobyak, Mihály a Várdayak őse. V. ö. Wetrner, Nemzetségek (I. 243-288); Csergheő, A Guthkeled-nemzetség cimere, 63 cimerrajzzal (Turul 1891, 9-15. l.).

Forrás: Pallas Nagylexikon