Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Gutzkow... ----

Magyar Magyar Német Német
Gutzkow... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Gutzkow

Károly Ferdinánd, német költő és iró, szül. Berlinben 1811 márc. 17., megh. Sachsenhausenben 1878 dec. 16. Teologiai és filologiai tanulmányait a berlini egyetemen végezte. Miután 1830. De diis fatalibus c. filologiai munkájával pályadijat nyert, a juliusi forradalom idején megalapította a Forum der Journalliteratur c. kritikai folyóiratot, melynek hasábjain menzel Farkas irta hires Goethe-ellenes birálatait. 1831. Menzel meghivására Stuttgartba ment, hol annak Litteratur-Blatt c. lapjának szerkesztésében részt vett. Névtelenül megjelent munkái ez időből: Briefe eines Narren an eine Härrin (Hamburg 1832) ésMaha Guru, Geschichte eines Gottes (Stuttgart 1833) c., a pápaság ellen irt szatirikus regénye. Tisztán szépirodalmi dolgokat is irt akkor, igy Novellen (Hamburg 1843) c. kötetét és Nero drámáját (Stuttgart 1835), bár ez időtájt a politika inkább vonzotta. Nemsokára vezére és előharcosa lett az «Ifju Németország» mozgalomnak, mely a liberális politikától vezetve, az irodalomban is uj utat tört. Ily irányban dolgozott a fiatal iró, amikor Heidelbergában és Münchenben jogot tanult. Ezután felváltva élt Berlinben, Lipcsében, Hamburgban, midőn a Morgenblatt és Allgemeine Zeitung munkatársa volt. Az itt irott dolgozatai: Novellen (Hamburg 1834), Soiréen (Frankfurt 1835), Oeffentliche Charaktere (Hamburg 1835) c. összegyüjtve jelentek meg. menzellel meghasonlott és M. m. Frankfurtba ment, hol Duller Phönix c. lapjának szerkesztésében segédkezett. Ez időben jelent meg Wally die Zweiflerin c. betegesen tulzott novellája, mely teologus körökben izgalmat okozott (Mannheim 1835, 2. kiad. Frankfurt 1852), ezt követte Vertraute Briefe über F. Schlegels Lucinde c. feltünést keltő munkája (Hamburg 1835). Menzel följelentésére az előbbi munkát elkobozták, G.-t három havi börtönre itélték, az ifju Németország irodalmi működését pedig betiltották. Fogságában kidolgozta Zur Philosophie der Geschichte (Hamburg 1836) c. Hegel-ellenes munkáját. Kiszabadulván fogságából, megnősült és M. m. Frankfurtban telepedett le, hol több évig élt, irodalmi működésében a cenzurától korlátozva. Itt irta Bulwer néven Beiträge zur Geschichte der neuesten Litteartur (Stuttgart 1836), Götter, helden, Don Quixotte (Hamburg 1838), Goethe im Wendepunkte zweier Jahrhunderte (Berlin 1836) és Die zeitgenossen (Stuttgart 1837) c. korrajzait, melyeket összegyüjtött műveiben Säkularbilder néven vett föl. Die Deutsche Revue és Frankfurter Börsezeitung lapjainak kiadását betiltották és csupán a Hamburgban kiadott Telegraph für Deutschland volt hosszabb életü. E lapokban megjelent dolgozatait következő könyvekben adta ki: Vermischte Schriften (4 köt., Lipcse 1842-50) és Aus der Zeit und dem leben (u.o. 1844). Ez időben kiadott egyéb művei: Skizzenbuch (Kassel 1839); Die rote Mütze und die Kapuze (Hamburg 1838); Börnes Leben (u.o. 1840); König Saul (u.o. 1839); és Richard Savage (Lipcse 1842, 6. kiad. Jena 1882; magyarra fordította Lukács Lajos) drámák: Seraphine (Hamburg 1839) és Basedow und seine Söhne (Stuttgart 1839) regények. Ezután irt számos szinmüve közül legnagyobb népszerüségre Uriel Acosta (1847; 12. kiad. Jena 1889) tett szert; egyéb drámái: Zopf und Schwert (1844, 10. kiad. u. o. 1882; magyarra ford. Szilágyi Sándor, Kolozsvár 1845); Das urbild des tartüffe (1847; 5. kiad. u. o. 1882); Königslieutenant (1852; 9. kiad. u. o. 1889); Patkul (1841); Pugatscheff (1846); Wullenweber (1848); Phillip undperez (1853); Werner oder herz und Welt (1840);Der 13. November (1842); Ein weisses Blatt (1844); Ottfried (1854); Ella Rose (1856); Liesli, Die Schule der Reichen (1841); Lenz undSöhne (1855); s végül Lorbeer und Myrte (1855) történeti jellemrajza, melyek összegyüjtve Dramatische Werke (9. köt., Lipcse 1842-57; legujabb kiad. Jena 1880) c. jelentek meg. Többszöri utazás után, melyek egyikének eredménye a Briefe aus Paris (2 köt., Lipcse 1842) volt. M. m. Frankfurtba tért, hol szétszórtan megjelent iratait átdolgozta és összegyüjtve Gesammelte Werke (12 köt., Frankfurt 1845-46) c. adta ki.

1847-51. a drezdai udvari szinháznál dramaturg volt; innen mint a Schiller-alapítvány főtitkára Weimarba ment (1862), hol a már ugyis beteges férfit környezetének örökös ellenségeskedése és különösen Schmidt Julián kritikai támadásai annyira elkeserítették, hogy egy utazása alkalmával, 1865 jan. 15., Friedbergben öngyilkos akart lenni, de megmentették; ezután néhány évig több gyógyintézetben élt, hol egészsége ismét helyreállt. 1870. Berlinbe ment, hol irói működését nagy szorgalommal uj megkezdte. Idegbaja 1873-74. Olaszországba üzte, honnan Wieblingenbe, Heidelbergába ment, majd pedig Sachsenhausenben telepedett le, hol tüzvész alkalmával szobájában megfuladt. A német irodalomban elsőrendü állást vivott ki, főkép: Die Ritter vom Geiste (9. köt., Lipcse 1850-52; 6. kiad. Berlin 1881) és Zauberer von Rom (9. köt., Lipcse 1859-61; 4. kiad. Berlin 1872-73) c. nagyszabásu irányregényeivel. Hasonló művek die Diakonissin (Frankfurt 1855) és Die kleine Narrenwelt (u.o. 1856). 1852-62. a népszerü Unterhaltungen am häuslichen Herd c. folyóiratot szerkesztette. Későbbi művei közül nevezetesek: történelmi regénye Hohenschwangau (5 kötet, Lipcse 1867), Die Söhne Pestalozzis (3 köet, Berlin 1870) padagogiai és Fritz Ellrodt (3 köt., Jena 1872; 2. kiad. 1874) történelmi regénye. Ez időben megirt tárcáit Lebensbilder (2. kiad., Stuttgart 1874) c. adta ki. Egyéb művei: Vom Baume der Erkenntnis (u. o. 1868); Die schönern Stunden, Rückblicke (2. kiad. u. o. 1869); továbbá Der westfälische Friede és gefangenen von Metz 81872) szinmüvek. Utolsó regénye: Die neuen Serapionsbrüder (3. köt., Boroszló 1877; 2. kiad. 1878) szociális irányu. Érdekes még a Rückblicke auf mein Leben (Berlin 1876) c. biográfiája. összes munkái Jenában jelentek meg (1. sorozat, 12 köt., 1873; 2. sorozat, drámai munkák, 1881-82).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is