Gyakorító ige

olyan ige, mely a cselekvésnek gyakori ismétlését, vagy folytonosságát, vagy pedig elaprózását fejezi ki, p. fogdoz, hallgat, faragcsál stb. Ilyenféle igék különböző nyelvekben vannak, p. a latinban is (dicit: mond, dictat és dictitat, mondogat diktál), de sehol sem találhatók olyan nagy számmal, olyan sokféle alakban és jelentésben, mint a magyar nyelvben és rokonaiban, a többi ugor nyelvekben. A magyar gyakorító képzők közül legközönségesebb a -gat, get, mely többnyire tárgyas gyakorítókat képez, p. nézeget, hajtogat, rejteget, olvasgat stb. Van azután -gál gél és -dogál degél: adogál, mendegél, stb., -ál él és -kál kél: ugrál, mászkál stb.; -dal del: rugdal, lépdel; -dos dös és -doz döz: fogdos v. fogdoz stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon