Gyapju

Tágabb értelemben a juh és néhány kecske- teveféle állat nemesíthető, fonható és szőhető szőre; szükebb értelemben azonban csak a következő kellékekkel biró szőr: 1. mely velőhuzalt nem tartalmaz: 2. melynél a hámbőrsejtek zsindelyszerüen vannak elhelyezve, vagyis részben födik egymást; 3. melynek zsugorodási képessége van s ezért posztókészítésre használható, s végre 4. melynél az egyes szálak nincsenek a bőrön egyenletesen elosztva, hanem kopasz bőrcsikok által határolt fészkeket képeznek. E fészekszerü elhelyezés okozza azt, hogy a valódi Gy. pászmákat, fürtöcskéket és fürtöket (l.o.) alkot, melyek az egyik fürtből a másikba átmenő kötőszálak által tartatnak össze, minélfogva a lenyirott bunda nem esik szét, hanem összefüggő marad. Aránylag kevés juhfajta termel valódi Gy.-t (merinos, angol down-juhok, cigája, rhönjuh stb.); a legtöbb juhfajtának ellenben kevert gyapja van, vagyis a bunda részint valódi Gy.-ból, részint a bőrön egyenletesen elosztott velőtartalmu szőrökön áll (hanga, lápjuh, racka, nagyfülü, parlagi és hegyi juhok); vannak továbbá juhfajták, melyek csakis hosszu szőrrel födöttek (főleg az angol hosszugyapjas juhok); tágabb értelemben ez is Gy. (l. Fénygyapju), de posztót nem lehet belőle készíteni; végre vannak juhfajták, melyeknek nyirható szőrük egyáltalában nincs (csonkafarku és hosszulábu juhok). A Gy.-szálnak a körhöz közeledő tojásdadalaku keresztmetszete van, többnyire göndör, átmérője 0,0125-0,0400 mm., hosszusága, egyévi növekedést véve, 3-40 cm. és szine rendesen hófehér (a vörösbarna v. fekete Gy.-t nem becsülik, mert nem festhető élénk szinüvé). A Gy. kellékei finomság, göndörödés, szivósság, ruganyosság, fény, kiegyenlítettség stb., de a finomságra ma már nem fektetnek oly nagy súlyt, mint azelőtt, mert a szövőipar annyira fejlődött, hogy durvább Gy.-ból is képes tetszetős gyártmányt készíteni. - Gy. a botanikában hosszu, puha, többé-kevésbé hajlongó, sürü szőrökből alakult növénytakaró, de a szálai lazán nyugszanak egymáson, ugyhogy egyenként meg lehet különböztetni.

A gyapju finomságának meghatározására az átmetszeti sik keresztmetszete szolgál, mely a finom merinónál 0,0002699 mm², mestiz Gy.-nál 0,0005800 mm², Southdowné 0,0007852 mm², rackapehelyé 0,0100951 mm². A finomság meghatározására a jelen század második évtizedétől kezdve többféle finomságmérők (Eriometer, Erioscop) voltak alkalmazásban, mint a Dollond-, Pilgram-, Voigtländer-, Köehler-, Gravert- stb. félék. Ujabban majdnem kizárólag csak a górcső van alkalmazásban, melynek használata meggyőz arról, hogy ugyanazon fajtában még kiegyenlített gyapjak közt is igen jelentékeny finomsági különbözetek léteznek, p. S: S. E. Gy.-ban 8,6-15,4-20 m, lincoln-gyapjunál 44-45,9-47,8 m, kövérfarku juh 48,4-50,8-92,2 m, rackajuh 66,2-77-100 m. A finomságot a pászmában közvetett módon göndörödése alapján is meghatározzuk azon észlelet alapján, hogy a merinoposztó-gy.-nál a fürt bizonyos hosszuságára eső ivelések száma viszonyos a Gy. finomságával. Ezen alapon Pabst és Hartmann szerkesztettek finomságmérőket. E készülékeket ugy használják, hogy fogas oldalaik a pászmák göndörödésére addig illeszkednek, mig valamely fogai a pászma iveléseihez illenek.

Forrás: Pallas Nagylexikon