Gyapjusás

gyapotsás v. gyapjufű (növ. Eriophorum L., gyapu Diószegiéknél, gyapjas magperje Baumgarennál), a sásfélék többnyári, gyepező füve. Virágzata szártetőző, rendesen barna kalász v. ágbog, érés tájban a magva körül szép fehér selyemnemü gyapju foszlik ki. 13 faja (hazánkban 6) leginkább az É.-i földgömb mérsékelt övében, ingoványos helyen, valamint a havasokban is nő. Az E. polystachyum L. (E. anquistifolium Roth) gyapja a leghosszabb. Általában hitványabb csátétermék, a jószág nem szivesen eszi. Tőzeges helyen néhol töméntelen. gyapját (rétigyapot, kákaselyem) megpróbálták gyapottal vegyíteni, de célszerünek nem bizonyodott. Vattának, mécsbélnek, pakolónak v. párnázó tölteléknek, de más jobbfajtával vegyítve, használható. Gyapjufűnek Benkő az ökörfarkkórót nevezi, mindenesetre a himszálak gyapjáról.

Forrás: Pallas Nagylexikon