gyarmati rendszer

A vílág imperializmus kori felosztását értjük alatta. A XIX. sz.-tól a nagy földrajzi felfedezések után indult meg ez a folyamat, s a századfordulóra lényegében az egész világot meghódították és felosztották egymás között a legerősebb tőkés hatalmak. A XV-XVI. sz.-ban a portugál és a spanyol gyarmatosítás dominált, ezt követte a holland, a francia és az angol. A XX. sz. elejére Nagy-Britannia rendelkezett a legnagyobb gyarmatbirodalommal, amelynek területe 109-szer volt nagyobb az anyaországénál. 1914-ben a világ területének 83%-a volt gyarmat. A gyarmatokat az anyaország szinte korlátlanul kifoszthatta és kizsákmányolhatta, elhozta nyersanyagát, olcsón jutott munkaerejéhez, majd a tőkés fejlődés magasabb szakaszán monopolizált felvevőpiacot biztosított termékeinek. Éppen ezért a később kialakult tőkés nagyhatalmak (Németország, Olaszország és Japán) egyre fokozódó harcot indítottak gyarmatok szerzéséért, a világ újrafelosztásáért. Ez vezetett az I., s lényegében a II. világháborúhoz. A gyarmati rendszer válsága már a Nagy Októberi Szocalista Forradalom után megindult, s a II. világháború után vált teljessé. A gvarmati országok nagy többsége ma már elnyerte függetlenségét, s részévé vált a világ gazdasági és politikai rendszerének. Azonban a súlyos gazd., társ. és civilizációs örökség nagy szegénységet és elmaradottságot, a termelőerők alacsony fejlettségi fokát hagyta hátra, ezért még súlyos problémákat kell ezeknek az országoknak megoldaniuk.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• Nagy-Britannia
• Nagy Októberi Szocialista Forradalom
• termelőerő
• fejlődő országok
• neokolonializmus
• világháború