Gyásztermetü fák

búfa, bánatfa, bus- vagy szomorutermetü fák, gyászfa (növ.), csüngőágu fák, melyeket mint szimbolumot sir fölé szokás ültetni. Hatás v. változatosság kedvéért parkban és kertben is egyenként busong. A Gy. főleg termetével meg lombjával, nem annyira a virágjával hatnak. Legszebbek a vékonyvesszős és keskenylevelü Gy., a vastagágu, nagy és széles levelü könnyen esetlen lehet. Klasszikus gyásztermetü fa a szomoru v. bánatos füz (Salix Babylonica L.) s néhány más fajrokona, valamint az égfelé tornyosodó ciprusfa is, mely nem csüngő ágával, hanem komor külsejével hasonló hatást kelt. A ciprust most a temetőben a thuja is pótolja. Szép a gyásznyirfa, a gyászfenyő, különösen pedig a fehér szomoru rózsa, mig a gyászkörisfa csak vénebb korában veszti el merevségét. A kerti Gy.-at közönségesen pendula (a. m. csüngő) névvel jelölik. Ilyen még a Sophora Japonica pendula, az aranyzápor (Laburnum), galambborsó, lepényfa, a meggy és cseresznye, galagonya, berkenye, kecskerágó, a rezgő nyárfa, bükkfa, gyertyánfa, mogyoró, mocsártölgy, a Salix caprea és S. purpurea, a szil és boróka. A kerti Gy. többnyire idomítás utján támadtak.

Forrás: Pallas Nagylexikon