Gyékény

(növ., néhol buzogány v. buzogányfű, kabátot, nádbotikó, bakaselyem, buzogánysás, Typha Tourn.), a róla nevezett család génusza. Magas v. törpe mocsári kóró, hosszu szálas levelekkel, ágatlan, hengerded szárral, egylaki, egymás fölött két buzogányvirágzattal. A szár tetején a himes virágzat füzére, mindjárt alatta (bodnározó Gy., T. latifolia L:) v. nyéllel elválasztva (T. augustifolia L., hati Gy.) a termővirágok csoportja van. A fiatalabb gyékénynek tehát egymás fölött két buzogánya (haporja Clusiusnál) van, de később a himvirágok tönkre jutván, csak a termőbuzogány feketéllik. Virága nagyon apró, százezrével alkotja a hengerded buzogányt. Apró gyümölcsét fehér gyapju övezi (bakaselyem). Tiz faja közül, mely a trópusok vidékein s a mérsékelt ágalj alatt nő, négy hazánkban is terem. Az említett két faj egész 2 m. magas, vizek körül, nádas mellett álló vizekben gyakori. Leveléből gyékényt, puha kosarat fonnak, a bodnár pedig a levél sárgás hüvelyével borított szára alját, mely a vizben volt, hordódongák közé eresztéknek használja. Szárával tüzelnek v. házat fednek; a szegény nép gyümölcse gyapjával, magában v. tollal keverve, ágynemüt tölt meg. Pakolónak és vattának is használható. Lisztes tőkéje a böngyöle (l. o.), vértisztitónak is tartják. Virágporával a korpafüvet hamisitják. ma Makart-csokorba kötik. V. ö. Rohrbach, Die aurop. Arten der Gattung Typha (Berlin 1869); Kronfeld, Monographie der Gattung Typha (Bécs 1889); Borbás, A hazai gyékényfélék földr. elterjedése (Term-tud. Közlöny, 189 füz.); u. a., zut Verbreitung und Teratologie von Typha (Oesterr. Bot. Zeitschr. 1886).

Forrás: Pallas Nagylexikon