Gyep
pást pázsit (növ. caespes), teljesen vagy legalább főképen
pázsitfüvekkel egyenletesen és sürüen benőtt mező vagy térség. A gyökérfej vagy
megkurtlt törzsek sürü levélzete alkotja. Rétek, legelők s kerti pázsitok
alakításánál több módon alkalmazzák, ilyenek a természtes begyepesítés, a
gyeplerakás s a gyep vetése. Természetes módon ugy létesítünk gyepet, ha a gyep
keletkezését egyszerüen a természetre bizzuk; a begyepesítendő területet e
célból valamely kalászossal vetik el s ennek letakarítása után magára hagyják;
a legelőváltó gazdaságnál gyakran előforduló ezen eljárás csapadékos éghajlat
alatt sikerrel alkalmazaható ugyan, csakhogy az ily módon létesített gyep nem
felel meg mindig a gazda követelményeinek. Legbiztosabban és leggyorsabban
elérjük a célt, ha a begyepesítendő területet más gyepes területről lehántott
gyeppel befedjük, csakhogy ez a módozat nagyon költséges s nagyban ki nem
vihető. Ennélfogva legáltalánosabb módja a gyepvetés; sikerülésének főfeltétele,
hogy a vetésre alkalmazandó s rendszerint különféle fű- s lóherfélékből álló
magkeverékben azok a növények legyenek megfelelő arányban képviselve,
amelyektől az adott viszonyok között a legjobb gyep várható, minélfogva a
gyepesítés e módja alapos szakismeretet tételez fel. V. ö. Balázs Árpád, A
rétmivelés s legelőkezelés alapvonalai (Budapest 1879).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|