Gyergyai
1. Albert, régi (valószinüleg XVI. sz.-beli) verselő, az
Argirus c. hires népkönyv szerzője. Teljes cime szerint: Historia egy Argirus
nevü királyfiról és egy tündér szüzleányról. Életéről semmit sem tudunk, nevét
a versfejekből olvashatjuk ki. Toldi Ferenc (Költészettörténet 1855) Görgeinek
irja, utána többen is, noha az ö-re semmi alap nincs; mások (p. Szinnyei,
Magyar Irók) Gergeinek magyarázzák, Volf György fejtegetései után azonban
(Egyetemes Philol. Közlöny 1882) alig lehet kétség, hogy Gyergyai olvasandó. A
költemény egyike a legszebb néphistóriáknak, s noha kétségtelenül olasz
forrásból van merítve, de a magyar mesevilággal egyező motivumai közé iktatták.
Rendkivüli kedveltségét mutatja, hogy Szinnyei 35 kiadását tudta összeállítani
(a legrégibb egy 2 levélnyi töredék, a XVII. sz. második feléből, egy régi
kötésből kifejtve a nemzeti muzeumban), s még maig is a ponyván forog. Költőink
is gyakran felhasználták e szép tárgyat: Balogh István, Nagy Ignác, Szigligeti
dramatizálták, legujabban Jakab Ödön dolgozta fel költői elbeszéléssé (az
akadémia Nádasdy-diját nyerte), s ez a história ihlette Vörösmartyt is a
Csongor és Tünde irására. A forrásul szolgáló olasz művet maig sem sikerült
kinyomozni s igy nem itélhető meg tisztán, mi köszönhető tisztán Gy. költői
tehetségének. Annyi elég bizonyosnak látszik, hogy a mese az u. n.
Melusina-képlethez tartozik. V. ö. Heinrich G., Argirus (Budapesti Szemle LIX.
1889); Binder Jenő, Gy. Árgirusának forrása (Philol. Közlöny 1894); Szinnyei,
Magyar Irók.
2. Gy. Ferenc, erdélyi nyelvész volt, ki két eredeti
fölfogással irt, ámbár egyoldalu munkát adott ki. A magyar nyelv sajátságairól
(Kolozsvár 1856) és Magyarosan (u.o. 1872. ismertetése a Magyar Nyelvőrben,
1873).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|