Gyermekbetegségek

Igy nevezzük azon megbetegedéseket, melyek v. kizárólag, v. pedig jórészt a gyermekkorban fordulnak elő. Gy. gyanánt a gyakorlati életben különösen egyes ragályos kórok (kanyaró, vörheny, bárányhimlő, difteritisz és croup, továbbá szamárhurut) szerepelnek, melyek mindannyian a felnőtt korban csak kivételesen lépnek fel. Szorosabb értelemben vett Gy. az angolkór (rachitis) és görvélykór (scrophulosis), kizárólag a gyermekkort illető megbetegedések az ujszülöttek betegségeinek egész sorozata igy a különböző küldök-bántalmak, a hangrés-görcs, gyermekhüdés stb. Nagy száma a betegségeknek továbbá jellegezve van az által, hogy a gyermekkorban jórészt más módon folyik le, mint a felnőtt-korban (p. a gümős agyhártya-lob). A Fgy.-ről szóló tant Gyermekgyógyászatnak (paediatria) nevezzük s az ezen szakkal tudományosan foglalkozó orvos a gyermekgyógyász (paediater). Hazánkban a gyermekgyógyászatot, a 30-as évek óta mivelik. Schöpf-Mérei, a «Pesti szegény gyermekkórház» (l. Gyermek-kórház) alapítója s első igazgatója, volt az első magyar gyermekorvos; 1847. meg is jelent tőle egy magyar gyermekgyógyászati tankönyv (fájdalom befejezetlen maradt). Schöpf-Méreit követte az 50-es években id. Bókai János dr., ki honunkban gyermekgyógyászati iskolát teremtett.

Forrás: Pallas Nagylexikon