oly intézet, amelyben az iskoláskort még el nem ért
gyermekeket társalgás és játékok által nevelik, oly célból, hogy őket a
tulajdonképeni iskolai nevelésre előkészítsék és képessé tegyék. Megalapítója
Fröbel Frigyes (l.o.) volt, amiért a Gy.-et máskép Fröbel-kertnek is nevezik.
Ez az intézet lényegesen különbözik a kisdedóvó intézettől. A Gy.-nek az a
célja, hogy a gyermeket a közös nevelés által a társadalmi közösség számára
nevelje, oly cél, amelynek elérésére még a legvagyonosabb és legműveltebb
család is hijával van az arravaló eszközöknek. Fröbel szerint a családi kör
nagyon is szük és benne kivált az egyivásu társak hiányát sinyli a gyermek, azért
nem is képes a későbbi társadalmi életre kellőképen előkészíteni. A családban
nevelt gyermek rendesen irtózik az idegenektől, rátartós, önfejü, szóval meg
van rakva oly hibákkal, amelyekkel később az iskola, tulnyomólag oktatással
lévén elfoglalva, nem igen törődik, de ha törődnék is, nem képes többé azokat
kiirtani. Ime ez az ok, amiért Fröbel szükségesnek találta a család és az
iskola közé közvetítőül a Gy.-et illeszteni. A Gy. kiválólag két ösztönre
alapítja munkásságát: a tevékenységi és közlési ösztönre. A tevékenységi ösztön
a gyermeknél játékban nyilatkozik, a közlési ösztön pedig más gyermekekkel való
társalgásban. A Gy. eszközei ebből kifolyólag a játék és a játékot kisérő
beszélgetések és versek. Fröbel kivált a játékok által, amelyeket ő fantasztikus
rendszerbe foglalt, akarja kifejteni mindazt, ami a gyermeki lélekben rejlik.
Pontosan megállapítja a játékok tárgyát és egymásutánját. Az első játéktárgy
hat különböző szinü labda, azután következik a golyó, a kocka, a henger,
négyféle szekrény építő-kockákkal, amelyek különfélekép vannak elvágva. ezeken
kivül foglalkoznak a gyermekek fonással, hajtogatással, kivágással, rajzolással
stb.-vel E játékok és foglalkozások dalok és versek kiséretében folynak, hogy a
ritmus és dallam az élénkséget fokozza. Az első Gy.-et 1840. Blankenburgban,
Türingiában nyitották meg és rövid időn nemcsak Európaszerte, hanem Amerikában
is elterjedt. E gyors elterjedése körül kivált Marenholtz-Bülow asszony
szerzett nagy érdemeket, aki a Gy. mellett meg nem szünt agitálni szóval és
tettel az egész művelt világban. Magyarországon legelőször Ronge János, a
Németországi szabadvallásos gyülekezetek megalapítója, törekedett a Gy.-ek
intézményét elterjeszteni és br. König József segítségével sikerült is 1869.
Budapesten az első Gy.-et megnyitnia. eleinte gyanus szemmel nézték az uj
intézetet, amelyben német volt a társalgási nyelv s amely a Brunswick Teréz
grófnő által nálunk 1828. meghonosított kisdedóvóintézettől sok tekintetben
elütött. Nemsokára azonban nőegyesületek keletkeztek külön Fröbel eszméinek
megvalósítására s a Rill József és Liber József által rövid ideig szerkesztett
Fröbel cimü folyóirat is propagálta a Gy.-ek ügyét. 1874. a Fröbel eszméinek
hiveiből alakult országos egyesület kezet fogott «a kisdedóvóintézeteket Magyarországon
terjesztő egyesület»-tel, amelyek eddig heves harcot folytattak egymás ellen. E
surlódásnak megvolt az az üdvös hatása, hogy a szegletei, csúcsai elkoptak
ennek is, annak is. A kisdedóvóintézetek elejtették az idétlen irás- és
olvasástanítást, ami legfőbb hibájuk volt, a Gy.-ek pedig felhagytak a
«játékadományok» kényszerével, amely félszeg rendszerességével éppen a gyermek
játszókedvét nyomorítja meg. Azóta a kisdednevelés kétféle iránya nálunk
jóformán egybeolvadt. Az erre rendelt intézetek, menten Fröbel tulzásaitól és
szélsőségeitől, de mégis az ő szellemében működnek, akár kisdedóvó, akár Gy. a
nevük. L. még Fővárosi szegény gyermekkert-egyesület.
Forrás: Pallas Nagylexikon