Gyermekmenhelyegylet
budapesti előnévvel alakult, főleg Károlyi Kornis Klarissza
grófnő buzgólkodása folytán. Feladatául tüzte ki oly szegény gyermekek,
különösen árvák és lelencek ápolását és gondozását, kiknek szülői v. elhaltak
v. kórodákban és fogházban sinylődtek. 1894-ig 5000 gyermeket ápolt, tanított,
nevelt. Az egyesület tevékenysége két részre oszlik. Az irgalmas nénék vezetése
alatt álló és a fővárosi IX. kerületben levő Knezics-utcai intézetében,
nemkülönben a kisdedóvóval egybekötött fóthi intézetében, főleg a kisdedek
testi épségét, fizikai életét gondozva, a rákospalotai István-telken
berendezett konviktusban, főleg pátfogoltjainak erkölcsi és szellemi
kiképzéséről gondoskodik. Ez intézetben a 6-12 éves tanulókat a népiskolai
tantárgyakban oktatja, a fölserdültebbeket pedig a kertészképző iskola hat éves
tanfolyamán vezeti keresztül; kiképzi ezeket a konyha-, disz- és
fakertészetben, a szőllőtenyésztésben, a kosárfonásban, a kerti eszközök
készítésében. A kertészeten kivül az egyes mesterségekre hajlandósággal biró
növendékeket a telepen berendezett bognár-, kerékgyártó-, asztalos-, kovács-,
cipész- és szabóműhelyekben képzett iparos mesternek tanítják ki. Miután az
intézet pártfogoltjait értelmes munkásokká, kertészekké és iparosokká
kiképezte: gondoskodik egyszersmind további boldogulásukról is, amennyiben a
hat évi tanfolyam után a növendéket az iparosmestertől kapott oklevéllel
fölszabadítja és az utolsó két évben végzett munkájukhoz mért összeggel
ellátott és a gyakorlati életbe kibocsátott növendékeknek még elhelyezésükről
is gondoskodik. V. ö. Vasárnapi Ujság 1894. 21. számában dr. O. Mátrai Ernő
cikkét.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|