Gyertyánffy

István (Bobdai), pedagogus, szül. Tibódon 1834 dec. 25. Gimnáziumot végzett s érettségi vizsgálatot tett Székely-Udvarhelyt az ev. ref. főiskolában, az 1853-54. és 1854-55-ik tanévben pedig a kolozsvári orvos-sebészeti intézet hallgatója volt, azután tizenhárom év hosszat tanárkodott a székely-udvarhelyi r. kat. gimnáziumban. 1869 jul. 20. Eötvös József báró a svájci képezdék tanulmányozására küldte ki. Amint Svájcból hazajött, Eötvös azonnal a székely-kereszturi képezde igazgatásával bizta meg. Kereszturról Trefort 1873 nov. 16. Budára hivta a központi tanítóképző intézet igazgatására. Vezetése alatt ez az intézet folytonosan emelkedett s lassankint polgári iskolai képezdével, gyakorló polgári iskolával, képezdei tanári tanfolyammal bővült. Nagy befolyása volt Gy.-nak a polgáriskolai intézmény fejlesztésére is, a Tanszermuzeum hasonlókép neki köszönheti mai szervezését. 1874 óta szerkeszti a Néptanítók Lapját, 1878-tól az Országos Közoktatási Tanácsnak is tagja. Irodalmi dolgozatai: Előgyakorlatok az irvaolvasás tanításához (1884) és Olvasókönyv a népiskolák számára (5 kötet, Kiss Áron és Radó Vilmossal); Női karénekek gyüjteménye (1879); Négyes dalok zsebkönyve (1879, e két utóbbi Bartalussal); Jelentés és emlékirat a tanítóképezdék reformjáról (1872), Az ellenzéki szellem az iskolákban (1876); Gyakorlati logika (Dittes Frigyes után, 18883), A népiskola módszertana (Dittes után, Kiss Áronnal, 1882), A Budapesti állami elemi és polgári iskolai tanítóképezde multja és jelene (1882), Olvasókönyv a polgári iskolák számára (1. és. 3. köt., Kiss Áronnal). Mindegyik mű több kiadást ért. A megindulás első évében félévig szerkesztette a Felső nép- és polgáriskolai közlönyt 1884-ben 1881. tanársága 25-ik évfordulóját ünnepelte meg. Érdemei elismeréséül a Ferenc József-renddel s királyi tanácsossággal tüntették ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon