Gyógykovács

kizárólag az osztrák-magyar hadseregben és a honvédségben alkalmazott egyének, kiknek feladatát a lovak patkolásán kivül a betegek ápolása is képezi, kiket azonban nem ritkán a betegek önálló kezelésével is szoktak megbizni. Jelenleg az 1860. kelt legfelsőbb alhatározásszerint a Budapesten és Bécsben rendszeresített kétéves Gy.-i tanfolyamra tényleges katonai szolgálatban álló, a lovak patkolásában járta, rendszerint igen csekély előképzettségü egyéneket szoktak vezényelni, kik a tanfolyam elvégzése után bizonyítványt kapnak, mely őket patkoló-műhely nyitására feljogosítja. Csapataikhoz visszatérve, mint Gy.-ok szakaszvezetői minőségben teljesítenek szolgálatot a patkoló-műhelyekben és mint az állatorvosok segédjei a kórházakban; egyharmaduk azonban őrmesteri rangba léphet elő. Közülök a kivállóbbakat később az állatorvosi tanfolyamra vezénylik, melynek elvégzésével elnyerik az állatorvosi oklevelet. A polgári életben a Gy.-ok állatorvosi gyakorlatot nem üzhetnek, miután az 1888. VII. t.-c. erre kizárólag az állatorvosokat jogosítja fel. Kivételt képeznek az u. n. régi rendszerü Gy.-ok, akik 1858 előtt nyertek a bécsi állatorvosi tanintézetben végbizonyítványt és akik a volt földmivelési, ipar- és kereskedelmi miniszter 1869. évi 7071. sz. elhatározása szerint az okleveles állatorvosokkal egyenlő jogokkal birnak. Később azonban a földmivelési miniszter 1889. évi 12329 sz. rendeletével megengedte, hogy azok az ujrendszerü Gy.-ok, akik az 1888. évet megelőzőleg már két éven át a polgári életben állatgyógyászattal foglalkoztak, külön e célra rendszeresített gyakorlati irányu vizsgához bocsáttassanak, melynek letevése után állatgyógy-gyakorlatra jogosító bizonyítványt kapnak, hivatalos alkalmaztatásra azonban ezentul sem tarthatnak igényt. Az 1894. évi 48915. sz. miniszteri rendelet végül az ilyen vizsgát tett Gy.-okat a védoltások megejtésére is feljogosította. L. még Állatorvostan.

Forrás: Pallas Nagylexikon