Gyógyszerészet

Régi időben a gyógyszereket maguk az orvosok készítették: az erről szóló legrégibb munkát Kr. e. 1552. irták. Az orvosok, akik nemcsak betegek gyógyításával, hanem egyszersmind gyógyszerek eladásával is foglalkoztak, boltot is tartottak e célra, mely rekeszes butorzatánál fogva apotheka nevet viselt. Az első gyógyszertár Bagdadban nyilt meg 754. A IX. sz.-ban Sabur ben Sahl gyógyszerkönyvet adott ki, mely a gyógyszerek leirását s azoknak készítési módját magában foglalta. Hazánkban a budai jogkönyv (melyet 1244. kezdtek szerkeszteni) 102. pontja meghagyja, hogy a gyógyszerészek mást mint gyógyszert nem árulhatnak. Ez időben nálunk még az orvosok többnyire egyszersmind gyógyszertárakat is tartottak, de önálló gyógyszerészeket is ismerünk már ezen korban. Igy egy 1346 dec.2. kelt okiratban magister Gekminus (apothecarius domini regis) nevére akadunk, 1375. Synock és Barauch nevü budai gyógyszerészekről van szó, 1392-ben Rauchar Zsigmond és Péter gyógyszerészek házairól van említés. Bártfán 1442. Johannes apothecarius neve fordul elő. Körmöcbányán Kristóf, der Apotecer 1499-1505. tanácsos volt, 1494. Engerhard, 1495 pedig Valentinus mint budai gyógyszerészek említtetnek. A XV. sz.-ig gyógyszerészek kiképzésére rendeleteket nem találunk, valószinüleg a gyógyszerészek maguk képezték ki az általuk gyakorlatra felvett egyéneket, s ők képesítették önálló üzlet nyitására. A XVI. sz.-ban jelentek meg: Valerius Cordus marburgi tanár Dispensatorium pharmacorum omnium (Nürnberg 1535) c. műve, az augsburgi gyógyszerészkönyv (1564), a kölni (1565), a bonni (1574), és a bergamói (1580).Hazánkban hasonlókul tekinthető Melius Juhász Péter Herbariuma, Beythe István lelkésznek Németujvárott 1595. megjelent füves-könyve, mely a növények gyógyító erejét ismerteti. Nagyobb városainkban ez időben többnyire találunk gyógyszertárakat, ezek a városok tulajdonát képezték. Brassó gyógyszertárában 1523-ben 25 frt évi fizetése volt a gyógyszerésznek; Lőcsén 1563. Sophus Frigyes gyógyszerész kéri a hatóságtól a már évek óta fennálló gyógyszertárt. Selmecbánya tanács 1581. figyelmezteti a városi gyógyszerészt, hogy az orvosságot a megszabott árban szolgáltassa ki. 1596. Lőcsén a magistratus a városi gyógyszertárt Arandia Ágoston doktornak átadta: a leltárban az egyes gyógyszerek árai is fel vannak véve. A XVII. sz.-ban már nagyszámu gyógyszerkönyvet adtak ki; nevezetesebbek: Libavius Andrásé (16606), Jean de Renoné (1615), Minderer tábori gyógyszerkönyve (1621), az első londoni (1618), az első párisi (1639), a Ludwig Dánielé (1625-80), a Zwelfer-féle augsburgi (1652). Magyarországon Ruland János Dávid pozsonyi orvosé volt az első: Pharmacopboea nova in qua reposita sunt stercora (Lőcse 1664). A gyógyszerészekre nálunk az osztrák örökös tartományokra vonatkozólag kiadott rendeletek voltak érvényben. Ezek közül a gyógyszerészi gyakorlatot szabályozza III. Ferdinándnak rendelete, mely I. Ferdinándnak 1564-iki és I. Rudolfnak 1602-iki szabályzatait megerősíti és kibővíti. A XVIII. sz. első felében hazánkban a gyógyszerészek képzése céhszerü volt. A nagyszombati egyetem szervezéséig nálunk ritka volt az egyetemet végzett gyógyszerész; ilyenek voltak azonban azok az orvosok, akik gyógyszertárt tartottak. Az 1759 máj. 29-iki királyi rendelet ugy intézkedett, hogy a gyógyszerészeket a városi, ahol olyan nincsen, a megyei tiszti orvosok vizsgálják meg, bizonyítványukat terjesszék fel a helytartó-tanácshoz s ez esetről-esetre adja meg az engedélyt a gyakorlatra. A nagyszombati egyetem orvosi karának felállításával egyidejüleg 1769. szerveztetett a gyógyszertan (materia medica) tanszéke is. 1745. jelent meg Torkos Justus János Taxa pharmaceutica Posoniensise, ellátva a gyógyszerészek, sebészek és szülésznők részére kiadott utasításokkal; ez volt a helytartótanács és az egészségügyi országos bizottság által elfogadott és hossz időn át használatban volt első magyar gyógyszerkönyv. Az 1799 márc. 15. kir. rendelet alapján a helytartótanács az ujonnan alapítandó gyógyszertárakat reál- és személyjoguakra osztotta. A helytartótanács a gyógyszertárak vizsgálatát is elrendelte és ahol szükségesnek mutatkozott, erélyes intézkedésre hivta fel az illető hatóságokat; 1749. szabályozta a gyógyszerekkel való házalást is, mely a gyógyszertárak csekély száma mellett ugyancsak virágzott. Az olajos tótok (olejkarok) berendezett gyógyszertárral hátukon és szekereken bejárták hazánkat, Német-, Lengyel- és Oroszországot. E házalás csak 1835. szünt meg. Az 1775. megjelent pharmacopoea Austriaca provincialis az 1779 márc 20. rendelettel hazánkra is kötelezőnek mondatott ki. Ez ellen azonban felszólalt a pesti egyetem orvosi kara 1799., e eredmény nélkül; sőt egészen 1871. a hazai gyógyszerészeknek az osztrák kormány által kiadott gyógyszerkönyveket és árszabályokat kellett használniok. Ilyenek voltak: Pharmacopoe Austriaca (Bécs 1812, 1814, 1820, 1821, 1834, 1836, 1855, 1869), továbbá Taxa medacamenmtorum (Buda 1822, német és latin nyelven, Egyetemi-nyomda); Gyógyszerek árszabása (Erdélyországra alkalmaztatva, Kolozsvár 1836); Gyógyszerek árszabása (Buda 1838); Supplementum Taxae medicamentorum pro Regn. Hungariae (u.o. 1843).

Az alkotmány visszaállítása óta a házi gyógyszerészet is fellendült és az állam részéről is egyre nagyobbodó figyelemben részesül. Igen üdvös tevékenységet fejtett ki e tekintetben a magyar országos gyógyszerész-egylet, mely soha el nem muló érdemeket szerzett a magyar gyógyszerészet rendezése körül. Az első hivatalos magyar gyógyszerkönyv (Pharmacopoea Hungarica) 1871. adatott ki, melynek használata 1872 márc. 14. kötelezővé tétetett; ezt követte 1883. egy függelék és 1888. az ujonnan átdolgozott második kiadás. Az 1871. gyógyszerkönyv a régi orvosi súlyrendszer helyett a méter-rendszert hozta be, mely súlyrendszernek használata 1876 jan. 1-től fogva belügyminiszteri rendelt által kötelezőnek mondatott ki. Ugyancsak a magyar gyógyszerkönyvhöz gyógyszerárszabványok is adattak ki, melyeket a magy. kir. belügyminiszter erősített meg és látott el szabályrendeletekkel. Ilyenek jelentek meg 1872, 1876, 1883, 1884, 1888, 1889 stb.

Az 1876. XIV. t.-c. 131. §-a szerint a gyógyszertár személyes üzleti joga a gyógyszertári jogosítvánnyal felruházottak személyéhez van kötve, ily jogosítvány el nem adható s nem hagyományozható, a jogosítvány le nem foglalható, csakis a szerek és szerelvények, de ezek is csak az erre rendelt szabályok megtartásával. A magy. kir. belügyminiszter azonban az átruházását a jognak oly okleveles gyógyszerészre, aki a törvényszabta képességgel bir, mindkét fél kérelmére engedélyezheti. A gyógyszerész elhunytával a személyes gyógyszerészeti jogosítvány haszonélvezte az özvegyre száll; ha az özvegy gyermekei kiskorusága alatt ujra férjhez megy, vagy elhal, a jogosítvány haszonélvezete a gyermekeké nagykoruságukig. Ugy az özvegy, mint a kiskoru gyermekek gyámja okleveles kezelőt tartani köteles. Uj gyógyszertár felállításáért folyamodhatik valamely község, vagy okleveles gyógyszerész; ha az uj gyógyszertár felállítása szükségesnek nyilváníttatik és ennek felállíthatásáért a község folyamodott, a jogra pályázat hirdettetik; a felterjesztett pályázók személyére nézve a belügyminiszter határoz. Ezen eljárást ujabb időben a magánkérvényezőkkel szemben is gyakorolják. A jogot nyert gyógyszerész a gyógyszertárt egy év lefolyása alatt tartozik felállítani, mert különben a jogosítványa elévültnek tekintetik; a megnyitásnál a tiszti főorvos, és az arra rendelt hatóság egy képviselője jelenti ki, hogy előzetes vizsgálat alapján a gyógyszertár a forgalomnak átadható. Fiók-gyógyszertárért a gyógyszerész csak oly helyre folyamodhatik, mely gyógyszertára forgalmi köréhez tartozik. Ha azonban valaki ezen helyre egy önálló gyógyszertár engedélyezéseért folyamodik és adatokkal kideríti, hogy ez az anyagyógyszertár fennállását nem veszélyezteti, a kért önálló gyógyszertár engedélyezhető, s a fiók-gyógyszertár megszünik azon a napon, melyen az uj gyógyszertár a forgalomnak átadatott. Köteles azonban az uj gyógyszertár jogosítványosa a fiók-gyógyszertár szerelvényeit az előbbeni tulajdonostól egyezség utján, ennek hiányában szakértőileg megbecsült értékben átvenni.

Házi gyógyszertárt a belügyminiszter engedélyez intézeteknek, kórházaknak, uradalmaknak, gyógyintézettel biró orvosoknak, vállalatoknak stb. Házi gyógyszertárnak teljesen fel kell szerelve lennie, szereket csupán azon kör személyeinek szolgáltathat ki, mely kör számára engedélyeztetett. Házi gyógyszertár vezetését köteles vagy orvos, v. gyógyszerész vinni. A házi gyógyszertár a törvényhatóság felügyelete alatt áll, a házi gyógyszertár tartására jogosított orvosok tartoznak minden néven nevezendő megrendeléseiket megrendelési könyv alapján nyilvános gyógyszertárból hozatni, s ezt a kiadó gyógyszerész által igazoltatni, az ármérséklet az illető orvos és gyógyszerész kölcsönös egyezkedésének hagyatik fen. Ott, ahol gyógyszertár nincs, az orvosok kézi gyógyszertár tartására feljogosíthatók, de ők is kötelesek az e részben fennálló szabályokhoz alkalmazkodni; ennek folytán oly helyeken, hol nyilvános gyógyszertár létezik, saját kézi gyógyszertáraikból sem helybeliek, sem idegenek számára gyógyszereket ki nem szolgáltathatnak. A belügyminiszternek 1880 nov. 4. 44703 sz. körrendeletet meghagyja, hogy a kézi gyógyszertárakban mely gyógyszerek tarthatók (összesen 26), ezeken kivül azoknak tartása szigoruan kitiltatik. Hasonszenvi orvosok a gyógyszerek ős anyagait és oldatait rendes gyógyszertárakból tartoznak hozatni. A gyógyszertárak engedélyezése napjainkban Ausztriában és Németországban ugy történik, mint hazánkban; Németországban azonban minden alkalommal a gyógyszertári jogot nyilt pályázat utján adományozzák; szabad ipar tárgyát képezi, természetesen qualifikációhoz kötve, Francia-, Angol- és Olaszországban.

Az 1876. XIV. t.-c. 16. fejezetének 124. szakasza szerint «a gyógyszertár mint közegészségi intézmény az állam felügyelete alatt áll». Ezen felügyelet kiterjed továbbá: a gyógyszerészeti személyzet tudományos képzettségére, a gyógyszertárak kezelésére, az államilag meghatározott árszabályzat megtartására, a berendezésre, felszerelésre stb. Gyógyszertárt csak az kezelhet, ki az ország területén érvényes gyógyszerésztudori, v. gyógyszerészmesteri oklevéllel van felruházva. A gyógyszertár tulajdonosa vagy kezelője nem okleveles személyzetének müködéséért felelős, az okleveles segédek első sorban maguk felelősek. Hitelezni a gyógyszerész csak sürgős veszély esetén köteles, ennek igazolása a rendelő orvos által történik.

Legujabban a gyógyszerészek kiképzését kormányunk a következőképen szabályozta: A gyakornokká való felvétel kellékei: jó egészség, jó látás és hallás, hat gimnáziumi, reál-, vagy polgári iskolai osztály elvégzéséről jó bizonyítvány; reál- vagy polgári iskolát végzettektől megkivántatik, hogy a latin nyelvben ezen osztályoknak megfelelő jártassággal birjanak, melyet valamely nyilvános gimnázium által kiállított bizonyítvánnyal tartoznak igazolni. A gyakornoki tanidő azoknál, akik hat középiskolai osztály végeztek, három évig tart, kik érettségi bizonyítvány alapján vétettek fel, 2 évre terjed. A gyógyszerész a gyakornoknak a nála töltött tanidőről a tiszti főorvos által láttamozott bizonyítványt tartozik kiállítani. A gyógyszerész köteles gyakornokát fokozatosan beavatni a gyógyszerészet gyakorlati részébe, köteles gondoskodni, hogy növendéke a gyógyszerészeti könyv- és ügyvitellel, s a gyógyszerészeket szabályozó hatósági rendeletekkel, törvényekkel megismerkedjék, hogy a vények árszabványozásába magát begyakorolja, s a gyógyszerisme elemeit elsajátítsa. A gyakornoki vizsgálatok Budapesten és Kolozsvárt tartatnak. A gyakornoki végbizonyítvány tulajdonosai a Magyarországi gyógyszertárakban segédi minőségben alkalmazhatók. A segédi idő két évig tart s az egyetemi tanfolyam előtt vagy azután tölthető ki, mely időről a főnökök bizonyítványt állítanak ki, mely a tiszti főorvos aláirásával és pecsétjével hitelesíttetik. Azok, akik a segédi időt az oklevél elnyerése után töltik ki, csak két év mulva nyithatnak v. kezelhetnek gyógyszertárt. Azon gyógyszerészmesterek, akiknek érettségi bizonyítványuk van. elnyerhetik a gyógyszerésztudori oklevelet, ha legalább egy tanévet még az egyetemen töltenek. A magy. kir. belügyminisztérium közegészségügyi jelentése szerint Magyarországon 1893. fennállott reáljogu gyógyszertár 407, személyjogu 875, fiók 34, összesen 1316 nyilvános gyógyszertár, továbbá 29 házi és 311 kézi gyógyszertár.

Forrás: Pallas Nagylexikon