Gyökér

(radix) A növénynek leggyakrabban földbeli része, mely a földhöz erősíti és szálacskáival onnan a táplálékot szija. A Gy. a növénynek mintegy az alapja, de jelent bizonyos növényeket is, melyeknek gyökerét különösen használni szokás és amelyeknek értéke magában a gyökérben van, p. a zöldség-Gy.-ek, az édes-Gy., vagy cukor.-Gy., ahogy az egész növényt is nevezik. A Gy. különben tengelyszerv, a szártól az különbözteti meg, hogy levele, pikkelye, rügye vagy ezeknek a forradáshelye nincs rajta, hogy belsarjas (endogén) eredetü, s hogy a tenyészőkúpját gyöksüveg (l.o.) borítja. A többi különbség a Gy. meg a szár között nem éles, mert vannak fölfelé növekedő, légi táplálékot nem szivó Gy.-ek, földbeli szárak stb. A pikkelyes v.rügyes tarack, a hagyma meg a gumó nem gyökerek, hanem földbeli szárak. Botanikai értelemben tehát nem minden Gy., amit a közélet annak tart. ha a földbeli résznek rügye, pikkelye v. ezek forradása van, az nem Gy., hanem földbeli szár.

Gy. a növénynek különböző részéből támadhat, nemcsak a kész gyökérből, hanem a szárból és levelekből is (l. Famegfordítás). Az uj Gy. csúcsa mindenkor bent, közönségesen az edénynyaláb kambiumában keletkezik, azután a fiatal Gy. a kérgen áttöri magát. A virágzó növények csirájának alsó végén támad az első Gy. (l. Gyököcske, radicula) a rügyecskével ellenkező irányban és csirázáskor vele ellenkező irányban növekszik. Ez lesz az anya-Gy. v. fő-Gy. (radix primaria) v. ha később jóval vastagabb mint az oldal-Gy. és függő-irányos helyzetben nő, karó-Gy.-nek (r.pralis) mondjuk. A többi Gy.-t, mely nem a csira tengelyének meghosszabbodásából, hanem más növényrészből lesz, mellék-Gy.-nek vagy járulékos Gy.-nek (radix adventitia) mondjuk. A fő-Gy. vékonyabbra szokott ágazni. Ezek az oldal-Gy.-ek (radicellae) tovább mindig vékonyabbra-vékonyabbra ágaznak s a legvékonyabbat gyökrostnak (fibrilla) mondjuk. Némely kétszikü Gy.-e a növénynek egész életén keresztül a legvastagabb marad, de gyakran később v. korábban egyes mellék-Gy. akkorára v. még nagyobbra vastagodik, ugy hogy az eredeti fő-Gy. észrevehetetlen. A rhizomás és egyszikü növényeknek fő-Gy.-e csirázáskor v. után korán elhal és csak a mellék-Gy.-ek képződnek ki. Az indának, valamint az indáról szaporodó növénynek is csak mellék-Gy.-e van. Az egysziküek szárának legalsó csomóiból számtalan és aránylag vékony mellék-Gy.ek bojtja képződik. Ez a bojtos Gy. (radix fibrosa), p. a hagyma alján, v. a gabonanemüek gyökérzete. Még a fástermetü pálmáknak sincs fő-Gy.-ük, hanem csak mellék-Gy.-ük Ez leggyakrabban a szár csomóiból ered. Ha a Gy. fejlesztő szár nem függő irányos, akkor a mellék-Gy. gyakran kivált az alsó oldalából nő. Végre Gy. az ágból és levélből határozott rend nélkül is nőhet, ha vizbe, v. nedves helyre ültetjük (levél- és ágdugvány).

A fő-Gy. lehet fonálnemü (radix filiformis), ha hosszuságához képest nagyon vékonyka; hengerded (r. cílindrica), ha vastagabb, de meglehetős egyformán vastag hosszuságának nagyobb részében; orsóalaku (r. fusiformis), ha lefelé lassacskán vékonyodik, mint a sárga répa; gömbölyded (r. globosa), amely miden részén meglehetős gömbalaku, de a hónapos etek nem Gy. hanem a szik aljának megvastagodása Mogyoró-alakra is megvastagodhatik, mint a varjumogyoróé (radix tuberosa), ha pedig a Gy. szálai egész hosszukban vastagodnak, nyalábos Gy. (r. fasciculata) a neve (geogrina, csodatölcsér). Életműködése szerint a közönséges Gy.-et földbelinek (r. subterranea) is mondjuk a légi Gy.-rel (r. aërea) szemben, aminő leginkább melegtartományi növényeknek (orchideák, aroideák, indiai fügefa) légbeli részeiből. Ezeknek sajátságos, helyenként átliggatott, spirális rostsejtekből alakult borítéka (relamen) van, s a légkör vizpáráját meg tudják süríteni. V. ö. Schuch J., Adatok a járulékos gyökerek fejlődéséhez (Akadémiai Értekezések 1877) és ist die Ephen die einzige Pflanze, welche bei uns Luftwurzeln bildet. (Botan. Zeitung 1876).

Forrás: Pallas Nagylexikon