Gyökeres jog

(jus redicale), 1848 előtti jogunk szerint fekvő javakat kétféle jogon lehetett birni, u. m. örök jogon (jus perpetuum, perennale, irrevocabile) és ideiglenes jogon (jus temporaneum). Egyedül az első, az örökjogu birtok, adott tulajdont; az ideiglenes jogu birtok minden fajai zálog természetével birtak. Nemesi javakban örökjogu birtokot csak közhitelü pecsét alatt lehetett szerezni, a magyar jognak elve levén az, hogy «sigilla privatorum nihil perpetuitatis in se continent». Az örökjogu birtok szerzésének két módja volt: a királyi adomány (donatio regia) és az örökvallás (fassio perennativ). Gy.-ot azonban csak az előbbi adott, az örökvallás nem. A Gy.-nak hiánya azt jelentette, hogy az örökvallás örök jogot, tulajdont adott ugyan, azonban csak az átruházó (valló, fatens) és annak jogutódaival és harmadik személyekkel, de nem a koronával szemben. Az örökvallás a kir. jogot nem érintette s a koronát nem kötelezte. A vallományos (fassionarius) és jogutódjai tehát az örökvallás alapján csak addig maradtak a szerzett birtok tulajdonába, amig abban a családban, amely a birtokot adományul nyerte, az adománylevél értelmében magszakadás (defectus seminis) esete be nem állott. Megszakadás beállta esetében a birtok a szt. koronára visszaszállt, s a fiskus a birtokot elvette attól, akinek kezén találta. Ennek jogi indoka az, hogy senki több jogot másra át nem ruházhat, mint a mennyivel maga bir. (nemo plus juris in alterum transferre potest, quam ipse habet). A vallományos az ellen az eshetőség ellen ugy biztosíthatta magát, ha az örökvalláshoz kir. jóváhagyást (consensus regius) kért és nyert, amely által ő vált a birtoknak adományosává, adományi tulajdonosává Gy.-gal. A Gy.-ot tehát nem az örökvallás, hanem a kir. jóváhagyás adta, ami természetes folyománya a kir. jognak (jus regium), vagyis a szent korona hatóságának (jurisdictio sacrae regni coronae), melynél fogva a fennálló összes földbirtokot képviseli, s minden magánbirtoknak alapul szolgál. Polgári javaknál a Gy. a privilegiumok alapján a szab. kir. városokban a községnél, szab. kerületekben pedig a kerületi közönségnél van. Az egyesek tehát Gy.-gal polgári javakat nem birhatnak. Örökjogu birtokot természetesen szerezhettek és pedig szintén csak közhitelü pecsét alatt kiállított birtoklevél mellett, amely leveleket városokban litterae guerales-eknek - gewehrbrief - neveztek. paraszti birtoknál a föld tulajdona a földesurat illetvén, örökjogu birtokról v. Gy.-ról szó nem lehetett. Gy.-ot ehhez képest csak kir. adomány, vagy kir. jóváhagyás utján lehetett szerezni. Gy.-ot bizonyítani annyit jelentett, mint gyökeres levelek (adománylevél s ezzel összefüggő okmányok) alapján a tulajdonságot bizonyítani. Ennek jelesül akkor volt helye, ha valaki per utján oly birtokot akart visszanyerni, amelynek tulajdona régi adománynál fogva őt illeti, de amelyet elődei ismeretlen okokból elvesztettek, s az más család kezén volt. Az ily Gy.-ból (ex jure radicali) való pernek illetékes birája Magyarországban a kir. itélő tábla. Erdélyben a kir. tábla és az u. n. productionale forum volt. Az ősrégi nyilt parancs (l.o.) mindezt megszüntette.

Forrás: Pallas Nagylexikon