(Djumbir), az Alacsony-Tátra legmagasabb tagja, Zólyom és Liptó vármegyék határán emelkedik. A hegység főgerince közvetlen folytatása a Prassiva gerincének, melytől csak a Vaiszkovi patak völgyétől É-ra, a Kotlicska és Polana csúcsok közt levő magas (1850 m.) nyerege választja el. A gerinc innen egyenesen K-re vonul s főbb csúcsai a Polana (1890 m.), Chopek (2004 m.) és maga a Gy., melynek legnagyobb magasága 2045 m. A gerinc ezen része É-felé szaggatott óriási sziklafalakkal esik alá, mig D-i lejtői enyhébbek s nagyobbára havasi legelőktől vannak borítva. A Gy. főcsúcsától kezdve a sziklás gerinc K-felé huzódik, de a csúcsból DK-felé egy alacsonyabb, kevésbé zord, keskeny gerinc ágaik ki, mely az 1238 m. magas Csertovica hágóban a Vapenica-csoporthoz csatlakozva, az Alacsony-Tátra főgerincének szerepét veszi át. A főgerinchez ugy É- mint D-felé jelentékeny mellékágak csatlakoznak, az északiak a Vág liptói lapályára, a déliek a Garam völgye felé ereszkednek. Egymással többé-kevésbbé párhuzamosak s magasságuk igen jelentékeny; magasabb csúcsaik: É-on a Borhalmi (1889 m.), Kralova hola (1752 m.), Javora (1678 m.), Királyasztala (1682 m), Rovna hola (1723 m.), a déli mellékágak közt a Baba hola (1617 m.) és a Gapel (1775 m.). A völgyek közt legjelentékenyebb az É-i oldalon a deményfalvi, styavnicai, Bisztra- és bocai völgy, a D-i oldalon a Vaiszkovi patak, a Bisztra és Styavnicska völgye. A völgyek igen keskenyek, a gerincek igen meredekek. A Gy. hazánk legegységesebb tömegü hegységei közé tartozik, melyet hágók alig rovátkolnak. Lejtőit buja erdők borítják, É-on tulnyomóan fenyvesek, D-en bükkösök és tölgyesek; a gerincek nagyobbára havasi legelők, váltakozva nagy kiterjedésü sziklaképződményekkel. A hegység leginkább gnajszból épült fel, É-felé vörös homokkőöv szegélyzi, helyenként mészkő; ebben van a deményfalvi jég- és cseppkőbarlang (l.o.), Boca (l.o.) vidékén aranya- és ezüst- és antimón-bányászat folyik. hegységen keresztül közlekedési ut nem vezet, csakis a csertovica hágón át; ez az egyetlen átjáró a Garam völgyéből az Alacsony-Tátrán át a Vág völgyébe. V. ö. Mihalik József, A Gy. (Turisták Lapja, I. évf. 1889, 93. l.), továbbá az irodalmat Deménfalu cikknél.