Gyomlay
Gyula, filologus, szül. 1861 jul. 29. Nagyváradon, hol
iskolázását kezdte., de 1868 óta Budapesten folytatta és végezte be mind a
középiskolát, mind az egyetemet, hol doktorátust tett. Tanárai közül elhatározó
befolyással volt reá Petrovich Ferenc, jelenleg váradi kanonok és prépost.
Eleinte Szápáry Gyula akkori pénzügyminiszter fiait tanította, de csakhamar
kinevezték a gyakorló főgimnázium tanárának s azóta a pedagogia és
klasszika-filologia terén buzgó munkásságot fejt ki. Főbb művei: Az attikai
köztisztviselők ellenőrzése (Budapest 1883); Homéros Odysseiajának prózai fordítása
(szemelvényekben, jegyzetekkel Budapest 1891); Platón válogatott műveinek
fordítása és magyarázata (u.o. 1893; ugyanez rövidítve az Alexander és Péterfy
társaságában szerkesztett Platon- és Aristoteles-szemelvények közt); Tacitus
nagyobb műveiből szemelvényes kiadás, bevezetéssel és jegyzetekkel (u.o. 1894).
Azon kivül átdolgozta és sajtó alá rendezte a Bartal-malmosi nagyobb
mondattanát 3. kiadásban (u.o. 1890), jelenleg pedig Demosthenes-fordítását
rendezi sajtó alá, melyet az akadémia már 1886. elfogadott kiadásra. Ezen
nagyobb munkáin kivül folyóiratokba és napi lapokba sok filologiai és tanügyi
értekezést, birálatot és cikket irt. Zenével is foglalkozik s a magyar kir.
operaházban szinre kerülő dalművek fordításában és javításában többször közreműködött.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|