Gyomorfekély

(ulcus ventriculi). Agy. egyes vidékeken igen gyakori betegség, mig másokon ritkábban fordul elő. A Gy. kerek, mintegy 3-4 cm., de néha nagyobb átmérőjü, éles szélü fekély, amelynek alapja tölcsérszerüleg szükül, s amelynek szélein ép nyálkahártya látható. Többnyire egy, de néha számos ily fekély ülhet a gyomor falán, főleg a gyomorból kivezető kapu tájékán. Ezen Gy. főleg nőknél a 15-40 életkor között támad, leginkább kevésvérü, sápadt egyéneken. Eredetével még nincs egész tisztában a tudomány, okául részint forró italokat, vagy maró eledeleket emlegetnek, amelyeknek behatása alatt a vérkeringés egyes kisebb érterületeken megakadályoztatik; ilyenkor az illető nyálkahártyaterület elveszti a vér védő befolyását s a gyomoremésztésnek áldozatául esik; valószinübbnek látszik azonban, hogy a kerek Gy. is fertőzési eredetü, már azért is, mivel hosszas lefolyásában nagyon különbözik azon gyorsan gyógyuló felületes fekélyektől, amelyek gyomorgyuladás, vagy nagyobb hurutok mellett időnkint támadnak. A Gy. mellett rendesen tulságos a sósavképződés a gyomorban s néha az emésztés is hiányos. A Gy. többnyire a gyomor hátulsó falán képződik, néha azonban a nyelő csőben, máskor a gyomor után következő legelső vékonybél-részletben (duodenum) észleltetett, sőt néha áttörve a gyomor falazatát, a szomszédos képletekkel összenövésre és a fekélyesdés átszármazására is vezetett. A Gy. tünetei néha egészen hiányoznak, ugy hogy a beteg bajáról mitsem tud; az ilyen esetek néha igen súlyos lefolyásuak, amennyiben hirtelen elvérzés állhat be váratlanul. Az esetek nagy részében azonban elég heves tünetcsoport fejlődik ki, amelynek legkiválóbb jelei: a fájdalom és a hányás. A fájdalom többnyire étkezés után pár órával a leghevesebb, mig más betegek éppen éhgyomorra szenvednek. A fájdalom rendesen egy és ugyanazon helyen marad s csak midőn igen hevessé válik, sugárzik ki a hát felé. A fájdalmas hely külső nyomásra igen érzékeny. A hányás is többnyire az emésztés idejére esik, egyes betegek minden táplálékot azonnal kiürítenek. Hányás után rendesen csökken a fájdalom. A gyomorban néha, ha a fekély területén nagyobb ér sérül meg, nagy vérzés támad; ez a leghevesebb, az életet veszélyeztető vérhányásra adhat alkalmat. Az ilyen vér élénk piros, s nagyobb alvadékokat képez. A betegek táplálkozása főleg a hányás gyakoriságával áll arányban; ha csaknem minden táplálék azonnal kiüríttetik, akkor lesoványodás áll be. A Gy. az esetek többségében gyógyul, néha nagyobb hegedés-képződéssel, ami hosszabb ideig támaszthat fájdalmakat az emésztés idejében. Egyes esetekben a lefolyás végzetes is lehet, amennyiben hirtelen elvérzés, vagy a gyomor falazatának átfuródása következtében halálra vezethet. A legjobb esetben is több hétig tart a folyamat. A bántalom kórjelzése nem könnyü s valószinüséggel akkor lehet Gy.-re gondolni, ha a 1. körülirt helyen van érzékenység a gyomorban, 2. ha rendszeresen hányás jelentkezik, főleg táplálék felvétele után és főleg, ha mindez 3. nagyobb vérhányással volt összekötve. A gyógyítás legcélszerübben ágyban fekvés mellett történik, s első sorban az ételrendnek szigoru rendezésében áll. Minden nehezebb emésztésü eledel a leghatározottabban kerülendő s a legcélszerübb, ha a beteg tisztán csak tejjel él: emellett még levest peptonnal, tojással lehetne megengedni. Időnkint borogatások, főleg megmelegedő alakban, kellemesek. Orvosságokból a karlsbadi viz rendszeres használata - ha a gyomor eltüri - igen célszerü, e mellett határozottan jó sikerrel járnak a bismuthum subnitricum nagy adatai.

Forrás: Pallas Nagylexikon