Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Gyöngyösi... ----

Magyar Magyar Német Német
Gyöngyösi... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Gyöngyösi

1. István, költő a XVII. sz.-ban, megh. 1704 szept. havában. Születése helyét és évszámát nem tudjuk: 1620-26. körül születhetett. Nemes szülőktől származott. iskolázárásól nincs adatunk, csak műveiből látni, hogy a latin irodalomban nagy jártasságot szerzett, s közpályájából, hogy jogi tanulmányokat végzett. Gömör vármegye rendei 1653 jun. 4. táblabirónak választották, ekkortájt alapíthatott családot is, mert 1659. Bekényi Zsófia már felesége volt. A tiszteletbeli állás nem hajtván jövedelmet, seregbirói tisztet vállalat a füleki helyőrségnél, Koháry István gróf főkapitánysága alatt. itt is panasza volt a javadalom csekélysége miatt 81658), s nemsokára - ugy látszik 1660 körül - komornyik (titkár-féle) lett Wesselényi Ferenc gróf nádornál, Fülek vára örökös uránál. Itt irta meg urának és asszonyának regényes egybekeléséről szóló költeményét: «Márssal társalkodó Murányi Vénus. Avagy annak emlékezete, miképpen az méltóságos gróf hadadi Vesseléni Ferenc Magyarország palatinussa, akkor füleki főkapitány, az tekéntetes és nagyságos gróf rimaszécsi Szécsi Mária asszonnyal jövendőbeli házasságokról való titkos végezése által csodálatosképpen megvette az hires Murány várat. Iratott ugyan ő nágok (nagyságok) komornyikja, Gyöngyösi István által. Nyomtatták Kassán, 1664. esztendőben». A huzamosabb időn át, többszöri félbeszakítással és «sok értetlen csőcselék kiáltásával zajgó szállásokon» készült művet Wesselényinek és nejének ajánlta a költő, ki a nádori család bizalmát annyira megnyerte, hogy mintegy a családhoz tartozónak tekintették, s nemcsak jogügyeikbe avatták be, hanem összeesküvésök titkába is. Hűségét Wesselényi 1666. azzal hálálta meg, hogy egy örökös nélkül elhalt mezei hadnagya birtokait neki adományozta. Wesselényinek 1667 márc. 7. történt halála után is megmaradt Gy. komornyiki tisztében az özvegy mellett 1668 okt. végéig, amikor asszonya a balogi vár kapitányává tette. Ez nem csak előléptetés volt, hanem rövid időre számkivetés is Gy.-re nézve urnője udvarából, valami pletyka miatt, egy év mulva azonban Szécsi Mária maga hítta vissza Gy.-t, kinek odaadó és kipróbált hűségére szüksége volt, s Gy. is egy elmés levélben tisztázta magát. 1669. egy Babaluska nevü falut adott Gy.-nek pénzzavarokkal küzdő urnője 400 tallérért zálogba, amit Dugonics és utána mások is sokáig honoráriumnak véltek a Murányi Vénusért. Nemsokára a Wesselényi-féle összeesküvés miatt neki is meggyült a baja. Egyéb nem bizonyult rá, mint hogy megjelent a királytól betiltott 1670. kassai gyülésen, s ezért egy ideig be is volt kilenced magával a füleki várba rekesztve, honnan azonban Szelepcsényi érsekhez intézett folyamodására kezesség mellett szabadon bocsátották. Mikor Szécsi Máriát őrizet alá tették, Gy. nem hagyta el bajában, jószántából követte Bécsbe, hogy törvénytudásával is segítségére legyen. Szándéka volt addig maradni mellette, mig ügye végbe megyen, de abba több telt 5 évnél (1671-1676) és a csekély 1500 frtnyi évdijból élő Szécsi Mária sem tarthatta titkárát Bécsben. Igy Gy. már 1674. Krasznahorka- Váralján lakott saját házában. Ettől fogva mint az Andrássy család jószágigazgatója szerepel, s ugy látszik ügyvédkedett is, többek közt Zrinyi Ilonának is kedvelt ügyvédje volt 1608 táján. 1681-től a megyei élet mozgalmaiba vegyül. Ez évben Gömör vármegye követül küldte a soproni országgyülésre, melyen Lipót ismét megengedte a nádorválasztást. Gy. költeménnyel üdvözli az uj nádort. Esterházy Pált. 1683. Andrássy Péter főispán jelöléséből az első alispáni székre is pályázott, a rendek azonban ekkor elejtették, de nemsokára annál jobban felkarolták. 1685. Caraffához, 1687. a pozsonyi diétára küldték, 1686. meg csakugyan megtették első alispánnak. A Thököly-támadás idejében igen súlyos viszonyok közt igazgatta megyéjét, s annál nyomatékosabb az elismerés, mellyel müködését a rendek méltányolták. Midőn 1689. le akarta tenni alispáni tisztét, nem fogadták el lemondását, hanem ujra megválasztották, éppen ugy 1690-ben is, 1691. ujra Andrássy Péter főispánnak és az összes rendeknek nagy kérésére maradt meg, igy vették rá a következő évben is a maradásra, de 1693. csakugyan nyugalomba vonult, miután határozottan kijelenté, hogy élemedett kora és gyakori betegeskedése miatt nem viheti kedve szerint a hivatalt. Hét évi pihenés után, mialatt munkáit rendezgette, 1700. ujra első alispánná tették s ezután haláláig megmaradt e hivatalában. Magánéletéről tudjuk, hogy második házasságra is lépett, és több gyermeke maradt. Élte utolsó éveit csetneki puszta-házában töltötte. Kiváló férfiakkal állt folytonos összeköttetésben, Esterházy Pállal, Andrássy Péterrel és Miklóssal, Koháry Istvánnal és Apor Istvánnal, akiknek költeményeit is ajánlta. Politikai pártállására nézve labanc volt, kivált II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi fölkelésével nem rokonszenvezett, de Thökölyhez egy időben hajlott, mig a fejedelem a törökkel nagyön össze nem elegyedett. A törököt mindennél jobban gyülölte, s ha Magyarország idegen segítségre szorul, inkább állt mégis a némethez. Thököly pártjához való viszonya egyébként még nincs eléggé tisztázva.

Gy. a XVII. sz. legtermékenyebb és az egész régi magyar irodalom legolvasottabb epikusa volt, ki mintegy másfél századig uralkodott a magyar költészeten, s még a mult század végén is egy költői iskola őt vallotta mesterének. Első eredeti műve a Márssal társalkodó Murányi Vénus volt 1664., egyuttal a leghiresebb is, melyből későbbi költők is gyakran merítettek. Gy. azzal, hogy korának egy ismert szerelmi történetét foglalta versekbe, egy uj lépést tett epikánkban, a verses novella terére lépett. Egy más ujság az volt verseiben, hogy mint lirai kedélyü epikus, könnyen esett dalszerü hangulatba s egy-egy helyzet áradó kifestésére minden percben kész volt, s a helyzet liraiságát mindenkor nagy kedvvel érvényesítette. Ehhez járult vidám képzelete, könnyü, gazdag nyelve és kitünő verselése. ennyire dallamosan senki sem irta az alexandrint Csokonaiig és majdnem Aranyig s a magyar költő nyelv nagyon sok szép szólást, költői bájt, folyékonyságot köszön Gy.-nek. Hiresek leirásai és lirai részletei. E tulajdonok alapították meg népszerüségét Zrinyivel szemben is, noha a belső alkotás és a jellemzés tekintetében Gy. aránytalanul gyönge. Jellemezni alig tud, hősei mind egyformán éreznek és beszélnek. E tulajdonai ismétlődnek többi műveiben is, melyek közt legnagyobb a Poraiból megélemedett Phoenix, vagyis kemény János emlékezete három könyvben, husz énekben. Lirai és leiró tehetsége itt ragyog legnagyobb teljességében, de a kompozició még krónikaszerübb mint a Murányi Vénusban. A művet Apor Istvánnak ajánlva 1693. bocsátotta ki. Jó okkal neki tulajdonítják a kéziratilag névtelenül fenmaradt Éneket is Thököly Imre és Zrinyi Ilona házasságáról, mely 499 versszakra terjed, 1683. készült s Gy. akkori pártállásának nevezetes emléke. Szintén politikai vonatkozásu az 1681. készült, e csak 1695. megjelent Palinodia, prosopopoea Hungarioe cimü allegorikus költeménye, mely az 1681. megválasztott uj nádort, Esterházy Pált üdvözölte s a nemzet várakozását fejezi ki. Cimét (palinodia a. m. visszaéneklés) Arany föltevése szerint később nyerte e mű Gy.-től, amikor Esterházyban csalódott és Thökölyhez pártolt, tehát mintegy visszavonta e régebben irtakat. De tekintve, hogy a mű kiadása idején Gy. föltétlen királypárti volt, e cimben alighanem más vonatkozást kell keresnünk. Többi művei: a vallásos tárgyu Rózsakoszoru. Koháry István grófnak ajánlva (1690); egy vezeklő hangu allegoria: A csalárd Cupido kegyetlenségét megismerő s mérges nyilait kerülő tiszta életnek geniusa (1695) és Az uj életre hozott Chariclia (1700) hosszu verse regény, Heliodoros Aethiopikájának átdolgozása. Neki tulajdonítanak még egy Doedalus temploma c. fordítást és három heroidot, melyeket szintén fordított Ovidiusból (közlte Nagy Sándor a Philol. Közl.-ben 1884). Ezek alkalmasint ifjukori gyakorlatok.

Művei igen sok kiadást értek. Gyüjteményben először Dugonics András bocsátotta közre Gy.- I. költeményes maradványai cimmel (Pozsony és Pest 1769), ujabban pedig Válogatott műveit Toldy Ferenc (Pest 1864). Dugonics a költőnek életrajzát is megirta s müveit is tárgyalta a kiadását megelőző Élő-Intésben. Egyenkint a következő kiadások ismeretesek: Murányi Vénus (Kassa 1664, Kolozsvár 1702, Buda 1725, u. o. 1729, 1739, 1751, 1767; Dugonicsnál 1769, Buda 1771, Pest 1864); Rózsakoszoru (Lőcse 1690, Nagyszombat 1772, 1789 és Dugonicsnál 1769); Palinodia (Lőcse 1695, 1700, Győr 1743, Buda 1771. 1789; többször hely nélkül és Dugonicsnál); Kemény János (Lőcse 1693, 1713, Kolozsvár 1768, Buda 1775 és Dugonicsnál); Chariclia (Lőcse 1700, Buda 1725, hely nélkül 1742, Buda 1763 és Dugonicsnál); Cupido (1695, Sopron 1734, Buda 1751, 1772, Dugonicsnál átdolgozva, eredeti szöveg szerint Toldy 1864). Végül: Ének Thököly Imre és Zrinyi Ilona házasságáról, egykoru kéziratból kiadta és jegyzetekkel kisérte Háhn Adolf. Olcsó Könyvtár 1885.

2. Gy. Pál (petényi), református lelkész, majd egyetemi tanár, szül. gyöngyösön 1668., megh. O. m. Frankfurtban 1743. Hazai tanulmányainak bevégeztével 1695. külföldre ment és először angol, azután holland, végül német egyetemeket látogatott. Angliában teol. doktorságot szerzett. Legtöbbet a franekeri egyetemen időzött, melyre 1697 aug. iratkozott volt be. 1700. tért haza, amikor is derecskei pap lett. Minthogy azonban a tiszántuli egyházkerület nem ismerte el külföldön nyert lelkészi képesítvényét, ő maga pedig tiszteletlenül viselkedett a kerület elöljáróival és határozataival szemben, hosszas herce-hurca után 1709. végre is meg kellett válnia Derecskétől s a tiszáninneni kerületben keresett alkalmazást. Három évi bolyongás után 1713. elején aztán Kassára választották meg. Zaklatott napjai voltak itt is, de most már a katolikusok miatt. 1725. elhagyta hazáját s O. m. Frankfurtba ment, hol 1727. az egyetem teol. fakultásán tanári állást nyert, melyen haláláig megmaradt. Művei: Dissertatio in mnhmoneutikon amoris Christi t christianorum (Franeker 1700); Altare pacis pro voti irenicis erectum (Basel 1722); Santissimi Dei contra theologos zeli theatrum (O. m. Frankfurt 1727), Chorea castrorum sub tessera Gedonis militari (u.o. 1730); Tuba sanctuarii (u.o. 1736). Elnöklete alatt sok értekezést tartottak hallgatói. V. ö. Paikoss Endre, A kassai helvét hitv. egyház megalakulásának története (Sárospatak 1889).

3. Gy. Pál (petényi), orvos, szül. Kassán 1707 ápr. 26., megh. Szt. Pétervárott 1770. Eleinte Debrecenben tanult, később atyja magához hivta, tanulmányai folytatására Lejdába küldötte, hol orvostudori oklevelet nyert, de szakmáján kivül a keleti nyelvekben is kiképezte magát. Beorhavenek közbenjárása folytán Szt. Pétervárra hivatott, hol eleinte tengerészorvos lett. 1766. pedig a cárnő felvette udvari orvosai közé. Nyomtatásban megjelent művei: Index locorum S. Codicio et vocum Hebraearum, Arabum, itemque Graecarum inaug. medicia e remediis empiricis (2. kiad., Lausanne 1760); Chorea Castrorum sub tessera Gedeonis militari (O. m. Frankfurt 1730).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is