Győr

Vármegye, hazánk dunántuli részében, a Duna jobb- és csak igen csekély részében annak balpartján; határai É-on Pozsony, K-en Komárom, D-en Veszprém, Ny-on Sopron és Moson vármegyék.

Területe 1381,11 km². A vármegye legnagyobb része mély fekvésü lapály, melybe csak D-felől nyulnak be alacsony dombsorok. A lapály, mely a kis magyar Alföld része, a Duna mentén legmélyebb fekvésü s ezt a részét három folyamköz, illetve sziget képezi.

Legészakibb a Duna balpartján a Csiliz folyóig terülő Csilizköz (l.o.) melynek tengerfeletti magassága csak 108-109 m. Tőle D-re az Öreg Duna és a Mosoni Duna közt a Szigetköz terül el (111-117 m.), mig a Rábától és Rábcától körülfogott lapály Tóköz nevet visel (114-122 m.). Mind a három közt a már szabályozott Duna és a mellékfolyó ezeknek már elzárt, de teljesen még be nem iszaposodott kanyargó ága hasogatják, melyeknek partjait helyenkint (leginkább a Sopron vármegyével szomszédos Tóközben) terjedelmes mocsarak kisértek, ma azonban e mocsarakat a Rába és Rábca szabályozása egészen megszüntette. A Dunától és Rábától D-re elterülő lapály általában magasabb fekvésü s ezért szárazabb és termékenyebb. D-felé 140-150 m. magasságig emelkedik s közepét a Bakony legészakibb tagját képező szt. mártoni dombcsoport (l.o.) foglalja el, melynek legmagasabb csúcsai a Szt. Pálhegy (318 m.) és Magoshegy (315m.). Ezen, három egymással párhuzamosan DK-ről ÉNy-ra csapó láncolatból álló csoportozattól Ny-ra, a Bakonyéren tul a Sokoróalja emelkedettebb területe csatlakozik. A vármegye talaja a Rába és Rábca közti vidéken alluviális völgytalaj, K-i felében a lösz uralkodik, melyet helyenként homokos és tőzeges talaj vált fel.

Története. Gy. területe már az őskorban lakott vidék volt. Ama különféle kő-, bronz- és vaseszközök, melyeke a megye területén találtak s melyeknek jelentékeny része ma a nemzeti muzeum régészeti osztályában külön szekrényben van elhelyezve, mindmegannyi emléki e vidék őslakói műveltségének. A kelta őslakóknak jelentékeny városuk volt a mai Győrváros helyén fekvő Arrabona, mely a római uralom alatt még inkább kifejlődött. A rómaiak négy hatalmas utat készítettek a vármegye területén (Flexum, Bregetium, Sabaria, és Cimbriana felé) s ez utak mentében virágzó római telepek keletkeztek. A népvándorlások alkalmával a hunnok, longobardok, majd pedig az avarok laktak a vármegye területén. Az avarok (l.o.) gyürü alakban, egymástól bizonyos távolságra, nagy sáncokat készítettek a vármegyében s e körtanyában volt a khagani székhely. Ez avargyürütől származtatják a Győr elnevezés eredetét, mely a régi okmányokban Gewr, Girew alakban fordul elő.

Forrás: Pallas Nagylexikon