Győri

1. Jakab, szalontai hajdu-hadnagy, ki I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem idejében vitézkedett. A rettenthetetlen bátorságu, a mellett kegyetlen és agyafurt XVI. és XVII. századbeli hajdunak (l.o.) valódi példaképe, kit a nép mitosza is szárnyára vett. Mint lelkes magyar és református, Rákóczi pártjára állott vakmerő csaptaival. 1636., mint Szalárdi János irja Siralmas Magyar Krónikájában, a Szalonta szomszédságában levő Madarásznál a fejedelmi és a török hadaknak kemény mérkőzése volt. Bár a török ereje tulnyomó vala, a csata estig eldöntetlen maradt. erre mindkét fél visszavonult s egymással szemben helyezkedett el az u. n. Testhalomnál, melyről Arany is énekelt. De a cselvetésben jártas Gy. 300 hajdujával megkerülte a török tábort, melyre igy hátulról dobpergés, puskadurrogás, hangos csatakiáltás («Jézus, Jézus és Hozzá Hozzá vitézek!»), meg a közelben felrebbenő darvak sipítása között vad rohamban támadt. A megrémült török azt hivén, hogy megérkeztek nagyváradról Rákóczi segédcsapatai, a tábor hátrahagyásával eszeveszett futásnak eredt. Aki nem pusztult el a közeli mocsarakban, Gy. vitézeinek esett áldozatul. V. ö. Az osztrák-magyar monarchia irásban és képben. Magyarország II. köt.; Szivos Béla, A hajduság; Ballagi Aladár, A bihari sikság.

2. Gy. Mihály, a XVI. sz. kiválóbb magyar vitézeinek egyike, ki I. Ferdinánd pártján többször küzdött a törökök ellen s főleg Tatánál tünt ki. A király bizalmát megnyerte annyira, hogy Verancsics Antal esztergomi érsekkel és Zay Ferenccel egyetemben őt küldte a szultánhoz követségbe. E megbizásnak derekasan tett eleget; jutalmául több jövedelmező tisztséget nyert Ferdinándtól.

Forrás: Pallas Nagylexikon