Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
gyorsírás shorthand
gyorsírás stenography...
gyorsírássa... to shorthan...
gyorsírássa... to take a s...

Magyar Magyar Német Német
gyorsírás Kurzschrift...
gyorsírás Schnellschr...
gyorsírás Stenographi...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Gyorsirás

(gör. sztenográfia vagy tachigráfia, brachigráfia, oxigráfia, szemeiográfia, ), Szószerinti jelentésében szük- vagy rövidirás. A Gy. Szót legelőször Kovács Imre 1821. jegyzi fel.

A Gy.-sal foglalkozó gyorsiró. Tulajdonképeni jelentésében a Gy. oly irásmód, mely a közönséges betükből egészen eltérő ábécé (leginkább sajátképi rövidítések) összeállítása és ezeknek alkalmazása alapján lehetővé teszi azt, hogy a közönséges irásnál mintegy ötszörte gyorsabban irhassuk le akár gondolatainkat, akár pedig az élő szót az elhangzás pillanatában. A Gy.-nak tehát a tulajdonképeni célja és legfőbb előnye az idő- és munka-megtakarítás. Hangjegyeire nézve a közönséges irást veszi mintaképül, anélkül, hogy ezáltal a kinálkozó rövidítési előnyöket célszerüen fel ne használhatá. A Gy.-i ábécé-jegyeknek összeállítására nézve kétféle rendszer ismeretes. Az egyik a geometriai, a másik a grafikai. A geometriai rendszer a legegyszerübb geometriai jeleket (mint p. az egyenes vonal, a kör, a kör részei stb.) alkalmazza, a grafikai rendszer ennek ellentétéül, a közönséges betük egyes részeiből alkotja jegyeit, miáltal az iró kéz irányának megfelelőbb vonásokat eredményez. Magától értetődik, hogy mind a két módszer, rendelkezésére álló betüinek számával, célját el tudja érni. A most említett két módszer alapján különböző Gy.-i rendszerek keletkeztek a multban és vannak érvényben a jelenben is. A grafikai módszerhez az ó-római tachigráfián kivül majdnem az összes német és ezek alapján kifejlődött magyar Gy.-i rendszerek tartoznak. A többi (francia, angol) Gy.-i rendszerek a geometriai alapokon nyugosznak. Hogy melyik Gy.-i módszer jobb, azt az 1887. Londonban tartott első nemzetközi gyorsiró-kongresszus ülésén tárgyalták, de a kérdést mai napig sem lehetett végérvényesen eldönteni. Annyi bizonyos, hogy az ellentétesség dacára is megtaláljuk mind a a két módszerben ugy a Gy.-i jegyek összeállítására, mint az alkalmazandó rövidítésekre vonatkozó szabályok nagy választékát.

A közönséges irás rövidítésén alapuló egyes rendszerek, melyek közönséges betükkel, bár közben röviditési jegyeket is használva, képesek talán a kimondott élőszó leirására, még nem esnek a Gy.-i rendszerek fogalma alá. A Gy.-nak nemcsak az általa biztosan elért rövidítésekre, hanem inkább a leirt szöveg ujból való el- és megolvashatóságának biztosságára kell tekintenie. Innen az a jelenség, hogy a Gy. alig hagyja el a beszédjegy-irás szük határait, máris tágasabb és magasabb hivatást kell hogy betöltsön. Azt t. i., hogy a röviditések utáni törekvés ne essék se a világosság, se a biztosság, se az olvashatóság, a se a formai szépség rovására. Csakis ezen utóbbi tekintetek tudtak az ujabbkori Gy.-i rendszereknek jövőt biztosítani a csak a rövidséget figyelembe vevő és éppen emiatt el is avult régi Gy-i rendszerek felett. De a tulajdonképeni Gy.-i rendszernek, hogy életképes legyen, az említetteken kivül még azzal is számolnia kell, hogy mekaniai tananyaga ne legyen olyan, hogy elsajátítása az azzal foglalkozónak annyi idejébe és fáradságába kerüljön; inkább mintegy a tanulmány jellegét öltse magára. Mentől inkább egyesíti a Gy.-i rendszer, a tanulási könnyedség veszélyestetése nélkül az elméleti következetességet és az esztétikai külsőt a rövidség biztosságával, annál inkább fogja a jóság, használhatóság és ennek következtében az elterjedtség próbáját kiállani. Mindezekből világos, hogy a Gy. azok számára való leginkább, kiknek sokat kell irniok, vagy az irottakat olvasniok. A Gy.-nak helyettesítésére ujabban majd a glosszográffal (l.o.) majd a fonográffal (l.o.) majd egyes gyorsiró gépekkel tettek kisérleteket.

Története. A Gy. első rendszerei az ujabb nyelvek részére a XVI. században keletkeztek. Ratcliff 81588), Bright Timotheus (1588) és Bales Péter (1590) kisérletei nyitják meg a sort, kik számos szótagot és szójegyet találtak fel, anélkül azonban, hogy megközelítették volna ezáltal a Gy.-nak valódi célját és rendeltetését. Az első stenográfiai ábécé-vel csak 1602. találkozunk ugyancsak az angoloknál, amikor is közrebocsátotta Willis János Ars of stenografie or Short-Writing c. munkáját. E munkájában az ábécé alapvonalaiul az egyenes vonalat a kört és a félkört veszi föl. Hiánya rendszerének az, hogy betüinél hiányzik az összeköttetés lehetősége s a rövidség, amennyiben némelyik betü két egyenes vonalból áll. Érdeme azonban annak kimutatása, hogy a Gy. betükből állítható össze. Utána 1614. Schelton, 1670. Mason lépett fel. A következő sz.-ban 1767. Byrom János (l.o.) majd 1786. a Gy. történetében korszakot alkotó Taylor Sámuel, majd Mavor William (1789) neve méltó a feljegyzésre. Elismeréssel találkozott végül Anglia részéről Pittmann Izsák fonográfiai (hangirási) rendszere 1837-ben, mely még ma is egyike a világ legelterjedtebb Gy.-i rendszerének. Franciaországban a XVII. sz.-ban kezdett legelőbb érdeklődés mutatkozni a Gy. iránt. Az itt megjelent első munka az 1651. fellépő Cossard Jakabé (l.o.), kit követett 1665. az angol befolyás alatt álló Ramsay. Majd fellépett 1788. Coulon de Thevenot, kinek munkáját, bár 20 kiadást ért, a forradalom első éveiben beszüntették. Több sikert ért el 1792. Bertin, majd 1820. a nagyhirü Prévost, 1829. Fossé, 1832. Fayet, 1847. Toussaint, majd 1868 óta ma is Prévost rendszere mellett érvényben levő Duployer (l.o.) rendszerével. Németországban a Gy.-i rendszerek kezdetben angol és francia minták szerint készültek. Taylor-Bertin rendszerét Mosengeil és Horstig 1797. dolgozták át, Ezek után a hazánkban is ismert Danzer (l.o.) Leichtlen 1819. és Nowak 1830. léptek föl. A Gy. élénk lendületet 1834. a világhirü Gabelsberger Xav. Ferenc (l.o.) felléptével vett, kinek egészen uj és eredeti rendszere a Gy. történetében korszakot alkotott. Mellette 1840. föltünt a még 1839 óta ismeretes Bilharz után Stolze Vilmos (l.o.) is eredeti rendszerével. E két utóbbi rendszer van leginkább hazánkban is elterjedve. Gabelsbergeren és Stolzen kivül részint az ő tanaik nyomán, részint önállóan rendszert állítottak elő különösen 1849. Rahm, 1850. Arends (l.o.) 1851. Albrecht dr., 1855. Däniker, 1859. Faulmann (l.o.) 1875. Roller, 1879. Schrey és Braun, 1880. Merkes, 1882. Behrens, 1885. Fischer. A többi államokban a Gy. angol, francia v. német források nyomán készült annyira, hogy az itt észlelt eredetiség külön tárgyalást nem igényel. Annál érdekesebb a Gy. fejlődését hazánkban méltatni. V. ö. Faulmann, Historiscshe grammatik der Stenografie (Bécs 1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is