Gyulaffy

-család (rátóti). Dunántul, hol Csobánc várát is birta és később Erdélyben játszott szerepet. Kiválóbb tagjai: Gy. István, 1507. a kir. tábla birája: jeles törvénytudó hirében állott. Gy. László (a családban e néven harmadik), 1549. Fehérvárnál kevés számu lovassal legyőzte a törököt, 1551. Lippa, 1562. Hevesd ostrománál vitézkedett. 1563. már aranysarkantyus vitéz volt. 1566. tihanyi kapitány; a töröktől, akinek tulnyomó többségén Győrnél is diadalt aratott, visszahivta Turi György segítségével Tatát és Veszprémet. Azonban hatalmaskodásai miatt rettegte az egész vidék; különösen a veszprémi káptalannak akadt sok baja vele. Miksa király mindazonáltal még veszprémi kapitánnyá is tette. Később, miután állítólag magára vonta az uralkodó haragját, Erdélybe költözött, hol csakhamar János Zsigmondnak, majd Báthory Istvánnak kedves embere lőn. Ez utóbbinak mint ügyes hadvezér is a Békés Gáspár elleni küzdelemben (1575) jó szolgálatokat nyujtott, melyek gazdag adományokkal jutalmaztattak. 1599. Gyulafehérvár parancsnoka lett. Gy. Eustach v. Lestár, Báthory Zsigmond (1586-1598) meghitt embere s jeles képzettségü tanácsosa. Több izben követségben járt a török udvarnál. Erdélynek korabeli történetéről munkát is irt, mely azonban egészében elveszett. Bethlen Farkas történelmi művében sokszor idézi, s más erdélyi iróknál is találhatunk belőle, különösen Básta Györgyre vonatkozó, érdekes töredékeket. Gy. László (e néven negyedik) nagy befolyással volt Erdély ügyeire, mint Bocskay István (1604-1606) fővezére és kedves tanácsadója. Vásárhelyen országgyülést rendezett. Egymásután elfoglalta Szatmárt, Segesvárt és Fogarast. Meghalt Köpecen 1605. Ugyancsak egy Gy. László (a hetedik) tünt ki Heisler táborában a Thököly Imre elleni háboruban: 1691. mint kormánytanácsos is oly érdemeket szerzett, hogy I. Lipót királytól grófi rangra emeltetett. Meghalt 1699. Cserei Mihály erdélyi történetiró feljegyezte róla, hogy a református vallásnak nagy üldözője volt. A család férfiága a mult század közepén halt ki. V. ö. Századok (1869. Gy. László III.); Siebenbürgische Quartalschrift (VII. 1801.) és Budapesti Szemle (III. 1858. Gy. Lestárról).

Forrás: Pallas Nagylexikon