Gyülölet

a szeretet ellentéte. Érzelmi világunk két főiránya: hogy ami kedves nekünk, megkivánjuk, ami kellemetlen, elutasítjuk. ha ez emberekre vonatkozik és ösztönszerüleg történik, akkor rokon- és ellenszenv támad bennünk. Ha határozottan és tudatosan történik, akkor szeretünk és gyülölünk. A Gy. tehát tudatos és határozott elutasítása annak, aki nekünk bizonyos okoknál fogva kellemetlen. Mennél kellemetlenebb, annál gyülöletesebb. Gyülöletünk a legnagyobb fokban igazságtalan, ha az illető arról, hogy nekünk kellemetlen, nem tehet. A gonosz ember gyülöli a jót, a boldogot, az irigy a szerencséset. Aki bennünket bántott, aki a mienket elvette, v. el akarja venni, azt könnyen megggyülöljük. Mennél fájósabb volt a sértés; mennél jobban szeretjük, amitől meg akarnak fosztani, annál mélyebb lesz gyülöletünk. A Gy. rendesen nem éri be azzal, hogy a Gy. tárgyát elutasítja, hanem megakarja rontani, semmisiteni, mindenképen kárt tenni benne. A gyenge ember rendesen nem tud igazán gyülölni. A Gy. ezért aktiv szenvedély, egyike a legvadabb, legártalmasabb mozgató erőknek az emberi életben. A Gy. igazságtalan, mint minden szenvedély, elvakítja az értelmet, egyebet se tekint, mint a Gy. tárgyának megrontását. Az a társadalom, melyben a Gy. uralkodik, maga magát pusztítja. Ezért tanítja minden fejlett vallás a bocsánatot, a szeretetet, mint az erkölcsi élet legfőbb eszményét.

Forrás: Pallas Nagylexikon