Haarlem

(Harlem), E.-Hollandia németalföldi tartomány fővárosa és püspöki székhely, 18 km.-nyire Amsterdamtól, vasut és csatorna mellett, (1892) 55311 lak., vászon- és pamutfehérítőkkel, szövéssel, kaucsukgyárakkal, továbbá selyem- és posztószövéssel, csipkekészítéssel, betüöntéssel és szappangyártással. A falakkal és sáncokkal kerített város mindenütt téglával van kövezve: házai is nagyobbára vörös téglából épületek. Utcái nem igen szélesek, de több utcáján fákkal szegélyezett csatornák vezetnek keresztül. Ezek nagyobbára a Spaarneból ágaznak ki. Legjelentékenyebb épületei: a XV. századból való református Groote Kerk, keresztalaku bazilika, 80 m. magas toronnyal több, a keresztes háboruk korából való tárggyal és Müller Keresztélynek a mult században fölállított világhirü orgonájával (4 klaviaturával, 8000 sippal; a városháza; Coster Lőrincnek 4 m. magas ércszobra. Tudományos gyüjteményekben s egyletekben H. igen gazdag; a kiválóbbak a püspöki muzeum egyházi régiségekkel; a Teyler-muzeum, egy kereskedő alapítványa, érdekes természetrajzi, fizikai és képgyüjteménnyel, könyvtárral; a műipari-muzeum; a gyarmatmuzeum, a hollandi gyarmatokból származó érdekes tárgyakkal; a városi könyvtár; az 1752. alapított holland tudományos társulat, az obszervatorium, botanikus kert, nemzetgazdasági, irodalmi stb. egyesület. Érdekes a városházán a képgyüjtemény, amelyben egyéb festvényeken kivül Hals Ferenc 8 nagy képe látható. H., amely még virágtermesztéséről is ismertes, szülővárosa Wouwermans, Ruysdael és más hires festőknek. 2 km.-nyire vannak Brederode erősségnek impozáns romjai. A XII. sz.-ban már virágzó város volt. A keresztes háborukban H. volt az egyedüli németalföldi város, amely azokban résztvett. A németalföldi szabadságharcban a szövetségesek pártján állott. 1573. héthónapi ostromot kellett a spanyolok részéről kiállania, amelyben a H.-i nők, Kanau Haselaerrel élükön, hathatósan támogatták a csekély őrséget s a melyért a városnak keményen kellett lakolnia. 1577. az orániai herceg a spanyoloktól visszafoglalta. A XVI. sz.-ban érte el virágzása legszebb korát.

Forrás: Pallas Nagylexikon