Habarc

(polypus), orvosi értelemben a nyálkahártyákon előforduló körtealaku nyeles daganat. Az elnevezés tehát a külső megjelenési alakra vonatkozik, tekintet nélkül a górcsői szerkezetre, amiből folyólag a H.-ok igen különféle szövetekből állhatnak. Leggyakoriabbak a nyák-H. (p. mucosus), amelyek főleg tultengett nyákmirigyekből és kevés kötőszövetből állnak, többnyire igen dús véredényhálózattal. Ha nyákmirigyeik tömlős elfajulást szenvednek, létrejön a tömlős H. (p. cysticus). A nyákhabarcok majdnem minden nyákhártyán előfordulnak, gyakoriak az orrüregben, bélhuzamban és a méh üregében. Sürübb és tágabb véredényhálózatuk következtében gyakori bennük a vérpangás, ami miatt vérzésekhez vezethetnek. Egyébként kevés bajt okoznak, hacsak kivételes esetekben nagyságuknál v. helyzetüknél fogva nem válnak veszélyesekké. Igy az életet közvetlen veszélyeztetik azon H.-ok, amelyek a gégében támadnak (l. Gégebetegségek). A bélben előforduló H.-ok ha nagyranőnek, súlyuk által egy felsőbb bélszakaszt az alsóbb részletbe vonhatnak és igy bélelzáródás által halálhoz is vezethetnek. Ezen nyák-H. fejlődését többnyire idült lobos folyamatok okozzák és igy nem sorolhatók a szoros értelemben vett daganatok közé. A rostos H.-ok (p. fibrosus) főtömegükben rostos kötőszövetekből állanak, elvékonyodott nyákhártya által fedve. Többnyire a méh- és orrüregben fordulnak elő. A rostonyás H.-ok (p. fibrinesus) tiszta véralvadékokból álló képletek a gyermekágyas méh üregében, amelyek a méhlepény tapadási helyén fejlődnek. A H.-ok gyógyítása azok eltávolításában áll; ez történhetik kimetszés, kiszakítás, lecsavarás, sodronykaccsal való lezuzás vagy leégetés által. - H. állattani értelemben, l. Habarnica.

Forrás: Pallas Nagylexikon