Habeas corpus

(lat.), angol alaptörvény 1679-ből a személyes szabadság védelme tárgyában (II. Károly 31. c. 2) Már az 1215. évi Magna Charta, az angol nemzet politikai szabadságának alapja, - mely csak 7 évvel korábbi a magyar Magna Chartánál, II. Endre 1222. évi aranybullájánál - s melynek létrejötte körül Langton István canterbury érseket ugyanaz az érdem illeti, melyet nálunk az aranybulla körül János esztergomi érsek szerzett - 29. fejezetében biztosította a személyes szabadságot. Ennek dacára I. Károly uralkodásának első éveiben King"s bench (a legfőbb törvényszék) kijelentette, hogy az elfogatási ok megjelölése nélkül a királynak egyenes parancsára v. a titkos tanács rendeletétől latartóztatottat «habeas Corpus» (birói parancs) alapján kiadni nem lehet. A parlament 1627. kelt s I. Károly király által elfogadott emlékezetes nyilatkozatában - Petition of Right Carl I. kimondotta, hogy a szabad embert csak a törvény s törvényes eljárás alapján, és nem vád hiányában, a királynak rendeletéből szabad elfogni s letartóztatni. A király eleinte ugyan szabadkozott, s a parlamenti előterjesztésre kitérő feleletet adott. A parlament azonban ragaszkodott ahhoz a kijelentéséhez, hogy az adót mindaddig meg nem szavazza, mig a polgárok megsértett jogai és szabadságai törvénybe iktatás által ünnepélyes elismerést nem nyernek: a király megadta formaszerü s fentartás nélküli hozzájárulását: «Soit droit fait, comme est désiré» (legyen törvénnyé a kivánság szerint). Minthogy a királyi önkény azontul is talált módokat a törvény kijátszására, ez uj törvényhozási intézkedésekre s II. Károly király alatt a H. megalkotására vezetett, amely minden lehető önkénynek s visszaélésnek az angol honpolgárok letartóztatása körül elejét veszi s az angol szabadságnak fővédbástyáját (the principal bulwark of English liberty) képezi. Ennek értelmében: a letartóztatott által v. annak érdekében irásban előterjesztett panasz v. kérelem alapján, melyhez a letartóztatási parancs másolatban, v. a másolat kiadásának megtagadását tanusító affidavit (hit alatt tett vallomás) csatolandó, a lordkancellár vagy más erre illetékes biró H.-t bocsát ki. Ez a birói parancs (az u.n. Habeas Corpus ad subiciendum) intézve van ahhoz, aki az illetőt fogva tartja, s azt a meghagyást tartalmazza, hogy a foglyot a letartóztatás idejének és okának előadása mellett a biró elé állítsa, s a biróság által hozandó határozathoz alkalmazkodjék. Ha a kérvényező valószinüvé teszi, hogy a letartóztatás nem alapszik törvényes indokon, a birói parancs kibocsátandó, tekintet nélkül arra, ki rendelte el a letartóztatást. A hatóságoknak azért a letartóztatási parancsban a letartóztatás indokának előadására különös gondot kell fordítani. A H. csak állami veszély idején (kontinentális ostromállapot), de ekkor is csak parlamenti határozattal függeszthető fel. A H. a személyes szabadságnak magánszemélyek által megsértése tárgyában is tartalmaz intézkedéseket. Az eljárást szabályozó ujabb törvények a Peace Preservation (Irland) Act 1875 és 56 Geo. III. c. 100.

Forrás: Pallas Nagylexikon