Haberern

Jonathán, Aristoteles magyar fordítója, szül. Felkán 181 jan. 17., megh. 1880 ápr.; apja takácsmester volt. Tanult Késmárkon, Miskolcon, majd (1838) Jenába ment, onnét Tübingába, Berlinbe, három évet igy filozofiai és teologiai tanulmányokkal töltve. Hazatérve, először a gróf Mikes-családnál Erdélyben. Magyar-Csesztvén nevelősködött, később Pestre került ugyancsak nevelőnek Szirmay Ádám szeptemvirhez. Tanítványát elkisérvén, innét alkalma nyilt külföldre menni, először Berlinbe, azután Bonnba, onnét nagyobb utazást téve Francia- s Angolországba, Skóciába, mely utjáról csak 1851. tért haza. 1852. elfogadta a neki fölajánlott tanári állást a szarvasi gimnáziumon, melynek 1854. igazgatója lőn. Ugyanez évben elvette Liedemann Róza előkelő pesti kereskedő leányát. 1858-ban elhagyta Szarvast és Pestre ment a protestáns teologiai intézet tanárának. 1866. visszalépett, 1871. magántanár lett a Budapesti egyetemen a görög filozofiai történetéből. Az akadémia 1867. választotta meg levelező tagnak. H. főleg Aristoteles műveinek fordításával foglalkozott. Főbb művei: Aristoteles Három könyve a lélekről (1865); Aristoteles Politikája (1859); Aristoteles Nikomachishoz cimzett etikája (1873); Aristoteles és befolyása az uj bölcsészetre és az életre (Akadémiai székfoglaló 1867). Lefordította Aristoteles metafizikáját is, de ez a mű kézirat maradt. egyéb munkái: Erkölcstelenségek alapvonalai (Martensen után Molnár Aladárral együtt 1864); Molitoris emlékére beszéd (Szarvas 1866); Melanchton Fülöp, élet- és korrajz (Pest 1860); Bibliai kézikönyv (Angus György után 1866). Németül szepesi életképeket irt, melyek a Zipser Anzeigerben (1866) jelentek meg. H. Aristoteles-fordításai részben uttörő munkák, melyeket ma sem pótoltak jobbakkal. A fordítások magyarság és stil tekintetében nem kifogástalanok, de alapos tudásról tesznek tanubizonyságot. V. ö. Hunfalvy Pál, Emlékbeszéd H. fölött (Akad. bölcsészettudományi Értekezések 1881. II. kötetében).

Forrás: Pallas Nagylexikon